Honnan tudom, hogy paranoiás vagyok-e vagy csak nagyon körültekintő?

Először is nem vagy paranoiás. Egyrészt nincs meg a képzettséged hozzá, hogy diagnosztizálj egy ilyen komoly kórt, másrészt nem attól rettegsz, hogy a NASA figyel műholddal. :)

A jelenség, amit tapasztalsz, egyfajta érzékenység, útkeresés. Kíváncsi vagy, mit tartanak az emberek helyesnek, és mivel nem tudod még, hogy miként reagálj rá, és mennyire adj nekik igazat, sokat foglalkozol a kérdéssel. Magad próbálsz válaszokat adni, de tapasztalat híján ezek csak találgatások.

Ilyenkor jöhetnek olyan gondolatok is, amit kívülálló "bolondságnak" hisz, pedig ezen kisebb-nagyobb formában a legtöbb ember átesik. Ki ne érezte volna már, hogy "jaj, mit fognak gondolni"? :)

Viszont a kérdésed alapján úgy gondolom, nincs még igazi, nagyon közeli jó barátod (esetleg egy idősebb ember), akiben feltétel nélkül megbízhatnál, és bátran elhihetnéd neki, amit egy kérdésedre válaszol. Vigyázz! Ha úgy is érzed, hogy van ilyen barátod, és veled egykorú, lehet, hogy tudat alatt mégis kételkedsz benne, hiszen neki sincs sokkal több élettapasztalata, mint neked.

Ilyen helyzetekben a legegyszerűbb, ha elmész egy pszichológushoz (és nem pszichiáterhez, fontos, mert az csak pirulát ír fel!). A pszichológus felnőtt, tapasztalt ember, bármiről el lehet vele beszélgetni, van ideje a benned lévő kérdésekre, és a legkisebb mértékben sem fog hülyének nézni egy-egy kétséged miatt.

Nélküle elfajulhat a dolog, ugyanis ha nem kapsz pontos válaszokat barátoktól, csak nagyobb lesz a bizonytalanságod, és akkor már lehet, hogy idővel tényleg hülyeségeket fogsz kitalálni magadnak. Vele viszont meglepően gyorsan a helyére kerülhet minden, úgyhogy rajta. A válaszok megvannak, most már azt is tudod, hogy hol, minek kételkednél?

"Sokszor érzem úgy, mintha a körülöttem lévők titokban figyelnének."

Ez már intő jel.