Hogy állítsam le magam, mielőtt mindenkit elmarok magam mellől?!

Egyszerũen nem tudom mit csináljak. A családom viselkedésébe is állandóan belekötök,olyan apróságokba is,hogy tudom,hogy nevetséges,de nem tudom magam kontrollálni. Pl. ha valamit rosszul ejt ki,vagy ha közbevág miközben mesélek neki valamit,vagy hasonlók. Nem csak a családdal megy ez,múltkor az egyik ismerõsömmel vesztem úgy össze,hogy nem ismertem magamra,pedig csak valami hülyeséget magyarázott a ránézésre is hülyeség csodadiétájáról,meg arról,hogy én mennyire egészségtelen vagyok,mert fekete nadrágot hordok,és fülbevalóm van... Elbújok ha vendégek jönnek,mert nincs kedvem jópofizni és vigyorogni meg bájcsevegni nekik,és ha nem vitatkozok,akkor meg a sírás kerülget,mert undorodom magamtól,hogy mekkora dög lettem,pedig nem olyan régen még én voltam a társaság és a család lelke,aki mindenkit felvidít,és aki mellett minden perc élvezet. Mindenki szeretett,mostmeg akaratomon kívül elmarok mindenkit aki kicsit is számít nekem. Jelentéktelen emberi hülyeségeken húzom fel magam,és a legkisebb rám irányuló kritikára is nekiesnék másoknak,és gyakorlatilag minden apró dolog irritál. Egy idétlen kérdés,bármi. Már második hete nyugtatót és altatót szedek,hogy mikor érzem hogy valakit meg fogok bántani ha tovább folytatom,akkor inkább elmegyek aludni. Tudom hogy ez nem megoldás fõleg hosszútávon,de van hogy remegek az idegességtõl már,pedig tudom,hogy apróság az adott dolog,és lazábban,játékosabban kéne felfogni,ahogy mások is teszik .