Szociofóbia vagy önbizalomhiány?
Már kisebb koromban (1. osztály) is féltem a tanároktól,ha felszólítottak,volt hogy sírva fakadtam.8.-ra minden helyreállt,megszerettem az embereket,nyitott lettem mindenre.Az igazi probléma gimiben kezdődött.Nem bíztam az emberekben,kerültem őket,nehogy csalódást okozzanak, illetve én sem akartam csalódást okozni nekik.Azóta tart ez a folyamat.Egész nap otthon vagyok,nem merek kimozdulni és emberek között lenni,az utcán mindig úgy érzem, hogy figyelnek és kinevetnek engem.Emiatt már fülhallgató nélkül ki se merek lépni,mindig zenét hallgatok mert az eltereli a gondolataimat.Ha nyilvános helyen eszek, akkor elkezd remegni a kezem, így sokszor nem tudok inni/enni és az emberek hülyének néznek.Rettegek másokat felhívni,múltkor 2 hónapomba telt,hogy felhívjam a fogorvosomat.Amikor mások előtt kell beszélnem,akkor hallom a szívem lüktetését a fejemben,illetve nem tudom kifejezni magam,sokszor nem jutnak eszembe szavak(pedig sokat olvasok). Szüleimnek felvetettem,hogy szociofóbiás lehetek,de ők csak kinevettek.Ők azt gondolják, hogy csak simán antiszociális vagyok.Ezen kívül sokszor butának és csúnyának gondolom magam,hiába mondják az ellenkezőjét.
Most készülök az egyetemre és nem tudom , hogyan fogom átvészelni.Kutyaharapást szőrével megjelöltem egy turizmus-vendéglátás szakot,ahova fel is vettek,de úgy érzem hogy sokat fogok szenvedni.19/L
válasza:szerintem mind a kettőnek lehet benne szerepe, mindenképp orvoshoz kellene menni, sokat tudj javítani az állapoton
gyógyszerrel meg a testi tüneteket lehet kezelni
válasza:Nem vagy egyedül az a lényeg, én 23 éves vagyok és én sem mozdulok ki, barátaim sincsenek, picit szédülök, picit izzadok és szó szerint mintha elszorulna a szívem mikor másokkal beszélgetek.
Ne félj segítséget kérni, én megtanultam, hogy ez a legelső lépés ebben a helyzetben! :)
23/F
válasza:Mintha csak én írtam volna, ráadásul én is totál telefonfóbiás vagyok, néha még elvileg közeli embereket (szülő, barát) se merek felhivni, vagy innom kell előtte hogy menjen...
Tapasztalatom szerint (24, F vagyok, kb 8-10 éve vagyok ilyen; kamaszkorom előtt, az általánosban nem rekesztettek ki még emiatt, bár már akkor se voltam tökéletes vagy átlagos)jó lehet a kutyaharapást szőrével módszer, pl én is bánom hogy a szorongás, szocfóbia miatt nem jártam közösségekbe, pedig ott általában iszogat mindenki, és akkor egy fokkal könnyebben mennek a dolgok. Persze nyilván nem az alkohol a megoldás, legfeljebb átmenetileg segít. Ha valami prezentációt tartasz, alkalmilag lehet élni benzodiazepinekkel, hogy ne remegd szét magad, de gyanitom ez se megoldás... Azt vettem észre, hogy ha van valami ami motivációt ad, akkor fölötte érzed magad az embereknek és már nem is törődsz velük, eszedbe se jut azt gondolni hogy figyelnek téged. Csak sajnos ez nem mindennapos ilyen típusú embereknél mint amilyenek mi vagyunk. Legjobb lett volna az elején kezelni a a dolgokat, akkor még visszaforditható lett volna, az a meglátásom. Mert ez egy öngerjesztő folyamat: a fóbia miatt sikertelen vagy, amitől csak még fóbiásabb leszel, kicsinek érzed magad (mégha valójában sokkal többet is érsz a többieknél), stb.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!