Öngyilkosság, a végső stádiumban ha úgy érzi az ember semmit nem tud tenni, lehetséges?

Megölheti de erre semmi szükség, gondolj bele ha megöli magát valaki akkor hány embernek fog hiányozni, mindenki szerettei közül magát fogja okolni az öngyilkossága miatt hogy miért nem vette észre vagy miért nem szólt.

A legegyszerűbb ha nem lesz öngyilkos hanem beszél valakinek a problémáiról

"...akkor megölheti magát?" Kinek a jóváhagyását várod? Mindenki azt csinál az életével, amit akar.

De azt sosem tudhatod biztosan, hogy nem jön olyan fordulat az életedben, ami mégiscsak értelmet ad.

Én is sokat tűnődöm rajta, de mindig megvárom, hogy kicsit beljebb kerüljek ebből a teljes kilátástalanság életérzésből, mielőtt ilyen döntést hozok. Na, de ez eszembe nem jutna, hogy bárkit megkérdezzek, hogy "ugye, ha nagyon kivagyok, akkor már jogomban áll..?" Az ilyen megmaradt energiákat inkább a problémamegoldásra, netán segítségkérésre kéne fordítani, nem az önsajnálatra.

"tudja, hogy nem lesz jobb az élete"

Egy ember sem látja eléggé komplexen és felülről a világot ahhoz, hogy minden körülményt és lehetséges véletlent számításba véve ilyet állíthasson.

Szerintem.

www. rendszerakademia.hu

A helyzeted ponntos feltérképezésére van szükséged, majd azok oldására. A Hellinger féle felállítás kifejezetten jó erre, olvass utána.

hááát...szerintem ezen a témán gondolkodj még néhány napot/hetet/hónapot.most talán úgy érzed,a problémáid megoldhatatlanok,de hidd el,záros határidőn belül ez változhat.nem kell senkire ráakaszkodni,a szeretteid segíteni fognak,és nem érzik majd nyaggatásnak azt,ha hozzájuk fordulsz.nem tudnak segíteni?az esetek 99%-ában már az is segít,ha meghallgat valaki,és figyel rád.mindig van jobb megoldás az öngyilkosságnál,és sosem szabad feladni.

szerintem mindenki volt már hullámvölgyben,így én is.azt hittem,sosem fogok a gödörből kimászni,utálatos voltam,elmartam a szeretteimet,gyűlöltem a világot és magam.majd egy nap felébredtem: oké,talán szar ez meg ez meg az,de én akkor is mosolyogni fogok,és nem adom fel,nem adhatom fel!elmentem futni pár km-t,énekeltem torkom szakadtából,és sok hasonló dolgot csináltam.még egy hét sem telt el,és azt éreztem,hogy "basszus,annyira buta voltam,még jó,hogy nem öltem meg magam,egy csomó szép dologról lemaradtam volna,és mennyi bánatot okoztam volna a halálommal..." Jusson eszedbe ez.Jusson eszedbe a jövőd,édesanyád,a testvéreid,és minden egyes ember,aki szeret,és melletted áll.Lenne szíved szándékosan fájdalmat okozni nekik?Ráadásul ekkorát?Ugye,hogy nem...

Kitartás!