Normális az orvosom?

Az orvosod valószínűleg normális. Ilyen esetben nem nagyon szoktak mondani semmit, mert ezek a tünetek nem testi problémára utalnak, hanem lelkiekre, és erre az orvosok nem igazán vannak felkészülve. Ez a pszichiátria dolga, egy körzeti orvos nem tud kezdeni vele semmit.

Nekem az autogén tréning segített. Egyszerűen túlhajszoltam magam, és a rosszullétek után sem akartam elismerni, hogy így volt. Végiggondoltam az életemet, és semmi olyasmit nem találtam benne, ami okot adna az ilyen rosszullétekre. Akkor éreztem csak a különbséget, amikor először elmentem az autogén tréningre. Azt hittem, olyan lelki béke és nyugalom nem is létezik, addig legalábbis nem tapasztaltam. A gyakorlatot 6 alkalom alatt elsajátítottam, itthon néha gyakorlom is, de már nem kell olyan sűrűn, mert alapból is nyugodt vagyok végre.

A kezdeti Frontint és Xanaxot elhagytam, tüneteim nincsenek. (Pedig kórházba is kerültem háromszor miatta!)De az autogén tréningen kívül számos más meditációs gyakorlat létezik, ami segíthet.

Könyv: Shirley Trickett: Csak semmi pánik!

Rövid, olcsó könyv, olvasd el. Azért ajánlom, mert a tüneteid amiket leírtál, arra hasonlítanak, amit az orvosok 'pánikbetegség'-nek neveznek, eléggé helytelenül. Arról kapta a nevét, hogy amikor úgy alakul, hogy elhúzódnak a tünetek, mondjuk 5-10 perc után, félelemérzetet lehet tapasztalni, ami alaptalan, csupán abból származik, hogy felborul az agyban az oxigén-széndioxid egyensúly. Az egyik súlyos probléma 'nyugaton' az, hogy nem tanítják meg az embereket a helyes légzésre, és az itteni életmód (vagy sok stressz és lótás-futás, vagy túl sok ülőmunka) folytán sajnos helytelenül lélegzünk (hajlamosak vagyunk összenyomni a tüdőnket, hasunkat, illetve túlterhelni magunkat), és észre sem vesszük. Az orvosokat sem tanítják ilyen alapvető dolgokra. Nekem is voltak ilyen tüneteim, sőt, évekig elhúzódott, nagyon rossz rá visszaemlékezni - szépen félre is kezeltek és egy horror volt az egész, de aztán egyszer megtaláltam ezt a könyvet, elolvastam, eljártam jógázni, tai-chizni, megtanultam a helyes légzést, illetve többféle légzéstechnikát, a helyes tartást, és mára kutya bajom. Ne szedj rá semmi gyógyszert! Logikusan is látni fogod, hogy semmi szükség rájuk. Ez csak egy apró probléma, ami hosszabb távon nagy bajt csinál, de könnyen kezelhető, és ennyi, nem kell rá gyógyszer. A tabletták Neked nem tesznek majd jót, csak rosszabb lesz. A tabletták csak a gyógyszer-biznisznek tesznek jót. Ezt úgy mondom, hogy amikor még csak kerestem a probléma okát, nekem is felírtak vagy 20 féle bogyót egymás után, bár nem akartam bevenni semmit, de még gyerek voltam és rám tudták erőltetni :( de nem szabad, mert komolyan mondom, csak ront a helyzeten!

A fentiek mellé a kineziológust (aki jobb, mint egy pszichológus, bár sajnos még drágább) tudom ajánlani, és még a csi-kung-ot szokták ajánlani az ilyen tünetek kezelésére. Szintén olyan, testmozgásos valami, amelyben többféle légzéstechnikát tanítanak. Emlékeim szerint vm 5.000 Ft vagy annyi sincs havonta. Egy rövid időre érdemes beruházni valamelyikre.

Tüneteid alapján valószínűsíthető, hogy egyfajta pánikbetegség alakult ki nálad. Olyan pszichiátert kellene felkeresned, aki a gyógyszeres kezelés mellett a beszélgetésre és a különféle terápiákra is helyezi a hangsúlyt. (Fordulhatsz pszichológushoz is, de ő viszont nem orvos, tehát nem írhat fel gyógyszert, amire az ilyen esetek nagy részében szükség van.)

Ha a szívednél mindent rendben találtak, az is azt támasztja alá, hogy pánikrohamod volt.

A Frontint gyakran felírják ilyenkor, legfőképpen a háziorvosok, viszont ez legtöbbször nem szünteti meg a problémát. Inkább olyankor hasznos, ha tudod mi miatt szorongsz és nagyjából tudod, hogy meddig fog tartani az adott állapot (pl. vizsgaidőszak, költözés stb.). Jelen esetben viszont feltételezem, hogy nem tudod mitől alakult ki ez a pánikroham.

A magnézium szedése mindenképpen hasznos, hiszen a stressz által fokozottabban ürül ki a szervezetből, és szükséges többek között az agy, az idegrendszer a szív és az izmok működéséhez is.

Milyen Frontint írt fel neked és milyen adagolással? (Hány darabos, hány mg-s és naponta mennyit kell bevenned?)

Alapvetően azt mondanám, hogy amíg nem találsz jó pszichiátert addig szedheted, de ehhez tudnom kellene a fenti információkat...

Az esetek kis százalékában ez a gyógyszer is beválik erre a problémára, tehát elképzelhető, hogy a Frontin is megoldja a gondot, szóval addig is, amíg szeded, próbálj pozitívan hozzáállni.

Az asszisztens tanácsán mondanám, hogy csak nevetni tudok, de igazából a fejemet fogom... Sajnos ez nem így működik. Ha valakinek komoly pánikrohamai vannak, akkor hiába nyugtatja magát lelkileg, a teste nem engedelmeskedik. Emellett sokszor tudatalatti stresszhatás váltja ki, amire célzott gondolatokkal nem tudsz hatni, csak hosszútávú terápia segítségével.

Sajnos elég rossz a helyzet, mert sok városban van ugyan ingyenes pszichológus a kórházakban, de ott 8-15 perc jut egy emberre és mindig rengetegen vannak. Tehát igen, azt kell mondanom, hogy oda felesleges is elmenned. Esetleg egyszer próbáld ki, hátha nálatok szerencsésebb a helyzet.

Esetleg tudok neked ajánlani egy magnézium-készítményt, de érdemes lenne leírnod, milyet javasolt az orvosod, mert lehet, hogy ő hatékonyabbat írt fel és akkor jobb azt szedned.

Javaslom, hogy kezd el intenzíven foglalkozni valamivel, ami érdekel és amiben sikereket érhetsz el, ezáltal az önbizalmad is erősítve. (Pl. festés, ékszerek készítése gyöngyből, agyagozás stb.)

Ne rágódj sokat a rohamokon, éld az életed, foglald le magad szabadidős tevékenységekkel. A leírásod (ami persze csalóka lehet) alapján nem tűnik annyira súlyosnak az eseted, elképzelhető, hogy ezek az apró dolgok is nagyban hozzájárulnának a gyógyulásodhoz.

Az előző válaszadó gyönyörűen leírta, csak annyival egészíteném ki, hogy rendszeres, változatos étrend (igen, növények is, igen, zsír is, igen kenyér is, igen, cukor is, igen, só is) szintén nagyon meghatározó lehet. A főzés költészet, némelyik ínyencfalat megfoghatatlan katarzist ad, miközben legszívesebben lelassítanád az időt... És amikor a lassan, már-már kéjesen ízlelgetett, valóban szép ételedre jut ideje a nyál enzimjeinek, akkor jár helyesen a nagy óramű, akkor lakhat a lélek is igazán komfortosan szép, kezes-lábas járművében. Bocs a kavargó képiességekért, néha tényleg ilyesmi érzés is "rendben" tudni az élet kaja részét.

A mozgás szintén hatalmas gyönyörforrás. Nem ellentéte az evésnek, hanem a tökéletes kiegészítője. Nem ellenpontként tartja az egyensúlyt, hanem "folytatásként": azért eszel, hogy bírd a terhelést, plusz szó szerint is az evés folytatása: rengeteg sejt csak mozgás közben kap rendesen enni is és levegőt is. A szervek nagy karbantartója, "akik" így igénylik is a szép, színes, illatos ennivalót, napjában mondjuk ötször :)

Egyszerűség :)