Nem bírom már sokáig. Mi történik velem? Bővebben lennt.

Kérlek segítsetek! 17 éves lány vagyok, először aki kívülről figyeli az életemet, azt hiszi minden rendben van, de nem. A szüleim nem váltak el, de mindennapos viták és veszekedések vannak, hogy vajon apám félrelépett-e, fenyegetik egymást a válással, a hugom ilyenkor mindig kiakad, hányás jön rá, volt már arra is példa, hogy a saját hajába tépett bele, ki is jött egy nagy csomó szegénynek. A nagymamám és a nagypapám is nagyon beteg, a másik oldalról a nagyszüleim tudomást se vesznek rólam. Mindig mintatanuló voltam, és mintagyerek a szüleim szemében. Gimnázium elkezdése óta folyamatosan támadnak az emberek, lelkileg sokat kapok minden egyes lépésemért, hiába próbálom magam meghúzni, nem tudom, ha megvédeni azzal, hogy szólok, hagyjanak békén, az se megy, nem tudok bántani olyan embereket se akik engem utálnak. Pár hónapja sürgősen pszicháterhez kellett vinni, depressziót és pánikbetegséget állapítottak meg, fogytam,ájultam, bezárkóztam, és egyre jobban éreztem azt, hogy az alkohol megoldhatná a dolgokat, ezért esténként, mikor mindenki aludt, volt hogy ittam egy keveset, szégyellem is. A pszicháterem gyógyszerekkel kezelt, a szüleim bele mentek, azzal sose volt gondom, hogy a szüleim segítettek volna-e a depressziós gondjaimba, viszont most, hogy jobban lettem a gyógyszerek után, abba kellett hagynom a szedésüket, a szüleim úgy gondolják hogy nincs semmi okom betegnek lenni, és mindig kiabálnak velem mikor rossz a kedvem, hogy azonnal fejezzem be mert elegük van belőlem. A barátom az egyetlen mentsváram, ő segített mindig mindenben, és mellettem áll, de az utóbbi időben vele is sok a vita, és hiába próbálom nyugodtan megbeszélni, néha már kiakadok és visszaesek. Egyszerűen nem tudom hol vagyok, nem tudom ki vagyok, nincsenek céljaim se, feladtam mindent, legszívesebben mindent feladnék magam körül, elrontok mindent, túl sok a hibám, mintha egy felesleges baktérium lennék az emberek körében, és mindenki arra várna, hogy elmúljak. Régebben vagdostam magam, úgy éreztem, hogy a fizikai fájdalom elvonja a figyelmemet a lelki fájdalomtól, a mindennapos iskolai bántásoktól, az itthoni vitáktól, de már pár hete ahhoz sincs erőm és kedvem, egyszerűen nem tudom mit tegyek, a pszichológus se segít, hiába járok már egy hosszabb ideje, nem megy, ezért visszakell váltanom a régi pszicháteremre, de nem akarják a szüleim, hogy gyógyszereket szedjek. Tudom zavaros ahogy leírtam a dolgokat, de én magam is összevagyok zavarodva..nemtudom megtalálni önmagam, nem tudok boldog lenni, próbálok maximumot teljesíteni mindenbe, de mégis van, hogy nem felelek meg, egyszerűen nem bírom már, akármit teszek az rossz mindenki szemében. Egyre többször jut eszembe az öngyilkosság megint. Mi történik velem? Van valaki aki velem egykorú, és tudna velem beszélgetni? Szükségem van segítségre, külső emberektől, hogy tanácsot adjanak, egyedül nemtudom megoldani, teljesen szétestem lelkileg. Az értelmetlen válaszokat nem kérem, nem hiszem, hogy az aztán megoldás lenne erre. Köszönöm mindenkinek, és bocsánat, hogy hosszúra sikeredett.