Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Nem bírom már sokáig. Mi...

Nem bírom már sokáig. Mi történik velem? Bővebben lennt.

Figyelt kérdés
Kérlek segítsetek! 17 éves lány vagyok, először aki kívülről figyeli az életemet, azt hiszi minden rendben van, de nem. A szüleim nem váltak el, de mindennapos viták és veszekedések vannak, hogy vajon apám félrelépett-e, fenyegetik egymást a válással, a hugom ilyenkor mindig kiakad, hányás jön rá, volt már arra is példa, hogy a saját hajába tépett bele, ki is jött egy nagy csomó szegénynek. A nagymamám és a nagypapám is nagyon beteg, a másik oldalról a nagyszüleim tudomást se vesznek rólam. Mindig mintatanuló voltam, és mintagyerek a szüleim szemében. Gimnázium elkezdése óta folyamatosan támadnak az emberek, lelkileg sokat kapok minden egyes lépésemért, hiába próbálom magam meghúzni, nem tudom, ha megvédeni azzal, hogy szólok, hagyjanak békén, az se megy, nem tudok bántani olyan embereket se akik engem utálnak. Pár hónapja sürgősen pszicháterhez kellett vinni, depressziót és pánikbetegséget állapítottak meg, fogytam,ájultam, bezárkóztam, és egyre jobban éreztem azt, hogy az alkohol megoldhatná a dolgokat, ezért esténként, mikor mindenki aludt, volt hogy ittam egy keveset, szégyellem is. A pszicháterem gyógyszerekkel kezelt, a szüleim bele mentek, azzal sose volt gondom, hogy a szüleim segítettek volna-e a depressziós gondjaimba, viszont most, hogy jobban lettem a gyógyszerek után, abba kellett hagynom a szedésüket, a szüleim úgy gondolják hogy nincs semmi okom betegnek lenni, és mindig kiabálnak velem mikor rossz a kedvem, hogy azonnal fejezzem be mert elegük van belőlem. A barátom az egyetlen mentsváram, ő segített mindig mindenben, és mellettem áll, de az utóbbi időben vele is sok a vita, és hiába próbálom nyugodtan megbeszélni, néha már kiakadok és visszaesek. Egyszerűen nem tudom hol vagyok, nem tudom ki vagyok, nincsenek céljaim se, feladtam mindent, legszívesebben mindent feladnék magam körül, elrontok mindent, túl sok a hibám, mintha egy felesleges baktérium lennék az emberek körében, és mindenki arra várna, hogy elmúljak. Régebben vagdostam magam, úgy éreztem, hogy a fizikai fájdalom elvonja a figyelmemet a lelki fájdalomtól, a mindennapos iskolai bántásoktól, az itthoni vitáktól, de már pár hete ahhoz sincs erőm és kedvem, egyszerűen nem tudom mit tegyek, a pszichológus se segít, hiába járok már egy hosszabb ideje, nem megy, ezért visszakell váltanom a régi pszicháteremre, de nem akarják a szüleim, hogy gyógyszereket szedjek. Tudom zavaros ahogy leírtam a dolgokat, de én magam is összevagyok zavarodva..nemtudom megtalálni önmagam, nem tudok boldog lenni, próbálok maximumot teljesíteni mindenbe, de mégis van, hogy nem felelek meg, egyszerűen nem bírom már, akármit teszek az rossz mindenki szemében. Egyre többször jut eszembe az öngyilkosság megint. Mi történik velem? Van valaki aki velem egykorú, és tudna velem beszélgetni? Szükségem van segítségre, külső emberektől, hogy tanácsot adjanak, egyedül nemtudom megoldani, teljesen szétestem lelkileg. Az értelmetlen válaszokat nem kérem, nem hiszem, hogy az aztán megoldás lenne erre. Köszönöm mindenkinek, és bocsánat, hogy hosszúra sikeredett.
2012. júl. 9. 18:47
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:

Vedd egy kicsit lazábban az életet!

Ne érdekeljen állandóan, hogy mit gondolnak rólad.

Légy az, aki vagy! Azt mondtad van barátod, akire mindig számíthatsz. Próbálj meg vele elbeszélgetni, hisz Ő jobban ismer, Ő ismeri igazán a helyzetedet.

Keress valami elfoglaltságot. Találd meg az életben azt, ami érdekel. Valami hobbi talán segíthet!

2012. júl. 9. 18:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 A kérdező kommentje:
Ebben a világban már mindenkinek megkell felelnem, hogy szeressenek, a szüleim se szeretnének ha nem lennék mintagyerek. A barátom is olyan mint a szüleim, fél, hogy visszaesnék, így olykor abból van a vita ha rossz a kedvem, nemtudom mit tegyek, mindig számíthatok rá, de ebben a témában nem. Rengeteg hobbim van, de csak fájdalmat okoznak, semelyikben sem vagyok olyan eredményes, mint amilyen szeretnék, egyszerűen az egyik pillanatban hol kicsattanok a jókedvtől..a másikban meg legszívesebben nem lennék itt, leugranék egy szikláról, és nem érdekelne semmi. Tehetetlen vagyok, nem tudok mit kezdeni magammal, nem tudom ki vagyok.
2012. júl. 9. 18:58
 3/13 anonim ***** válasza:

Nem szeretnének, ha nem lennél mintagyerek?

Elég érdekesek lehetnek a szüleid...

Akkor is a gyerekük maradsz, ha nem leszel ilyen kitűnő.

A szüleiddel elbeszélgettél már a problémádról?

Egyébként a hobbit nem úgy értettem, hogy muszáj tehetségesnek lenni, csak szimplán lekösse a figyelmedet, jól szórakozz.

Azért az öngyilkosságra még ne gondolj, nem olyan borzasztó a helyzet!

2012. júl. 9. 19:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 A kérdező kommentje:
A szüleim mindketten magas pozícióban dolgoznak, főleg apukám. Mindig elvárják hogy tartsam a formám tanulás terén, és ha rosszabbul teljesítek véletlenül, megkapom hogy így később ne számítsak semmire, inkább adjam fel és legyek takarítónő, vagy valami. Azt hiszik, hogy nem lehet a családunkban szomorúság, kiakarják zárni teljesen, és van, hogy fenyegetnek, a hobbijaimmal, hogy ha ahhoz erőm van, hogy szomorkodjak, akkor az edzéshez, hobbihoz biztos nincs.
2012. júl. 9. 19:08
 5/13 anonim ***** válasza:

Bevallom, én elsősorban a szüleidet küldeném el sürgősen pszichiáterhez - mert - a leírtak alapján - szerintem nekik nagyobb szükségük lenne rá mint Neked, ha hagyták, hogy ide juss!!!

Csak annyit tudok tanácsolni, hogy semmiképpen NE akarj megfelelni senkinek csak önmagadnak, s nyugodtan menj el a pszichiáterhez (a szüleidnek nem kell mindenről tudniuk ha így állnak a dolgokhoz - Te most kizárólag önmagaddal törődj és senki mással, mert különben teljesen kiégsz!!!) mert szükséged van a gyógyszerre addig amíg "meg nem találod önmagadat"! Ha egyszer nem fogsz "megfelelni" a szüleid elvárásának, akkor mi fog történni szerinted? Ha emiatt "kitagadnak", akkor kicsöppensz végre abból a feszült légkörből amiben élsz. Ezt biztosan nem fogják megtenni, ha másért nem, azért mert valószínűleg"szégyellik" majd mások előtt - viszont több esély lesz arra, hogy átgondolják végre hogyan viselkednek, mit rontottak el, stb. Próbálj úgy tekinteni erre az egész helyzetre, hogy egy egy "lecke", amely a saját megerősödésedet szolgálja!

2012. júl. 9. 21:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 anonim válasza:
hova jársz?
2012. júl. 9. 21:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 anonim válasza:
mert akkor iratkozz át másik suliba
2012. júl. 9. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim válasza:
bocsi ez lehet személyes kérdés volt nem kell válaszolnod
2012. júl. 9. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 A kérdező kommentje:
Arra, hogy hova járok, nem válaszolnék. Szeretem a szüleimet, mindent megkapok tőlük amit kérek, de hiába, a törődés, szeretet... valamiért annyira szeretethiányosnak érzem magam. Sétálok az utcán és elfelejtem, hogy jutottam haza, egyszerűen álmodozok folyamatosan, és a legdurvább, hogy néha várom, hogy kórházba kerüljek, valami történjen velem, vagy valamelyik hozzátartozómmal, hogy végre szenvedhessek még.
2012. júl. 9. 22:37
 10/13 anonim válasza:
Neale Donald Walsch - Amikor minden megváltozik c. könyve nekem sokat segített. Pont az ilyen kilátástalan helyzetekre írodott. Én mióta elolvastam máshogy szemlélem a világot,pozitívabban,mintha minden megváltozott volna körülöttem tényleg pusztán a gondolkodásmódom megváltoztatása miatt. Olvasd el! Érdemes!!!
2012. júl. 11. 14:15
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!