Mi történik velem? Tudom hogy ez így nem működik már sokáig. Hosszú lett nagyon, és szánalmas is.

Nem akarom regénynek ereszteni ezt az egészet,így összefoglalom:

18. évemet fogom júniusban betölteni,fiú vagyok.

Teljesen kifordultam önmagamból,bár az is lehet,hogy én ilyen voltam,csak eddig valahogy nem jött át senkinek sem teljesen.

Hónapok óta minden egyes napom ugyanaz.Felkelek 5 órakor,hogy elkészüljek az iskolába.(Sajnos hosszú hajam van,vagyis ez a "homlok-fülre növesztő stílus").Szóval elkészülök,elmegyek az iskolában elvagyok.Hazajövök.2től egészen vacsoráig a szobámban vagyok,és ki sem mozdulok.Vagy az ágyon nézem a plafont,vagy pedig a számítógépen kattingatok.Képes vagyok előtte ülni folyamatosan 7-8 órát,hogy közben semmit nem csináltam rajta,csak bambulok szó szerint.

A barátnőmmel másfél éve vagyok együtt.Valami eszméletlenül szép lány,nem is tudom hogy van még velem.Ő az egyetlen akivel napi szinten tartom a kapcsolatot,és ezzel nem túlzok.Apám messze elköltözött még 3 éves koromban.Anyukámmal napi 20 mondat kb amit beszélek,a 2 öcsémmel ennyit sem.A nappaliban szerintem egy nap nem vagyok 10 percnél többet mindent beleszámítva.

A sok sok barát,nem azt mondom hogy nincs meg,hanem úgymond már csak ismerős.

Amikor a barátnőm már könyörög szinte,akkor veszem fel péntek este magam,és megyünk fel a városba ismerősökkel "bulizni".

Rosszul mondtam az előbb,a barátnőm mellett van még egy ember akivel sokat beszélek,ő egy ismerősöm,csak kolis,így neten beszéltünk több órát naponta,attól függően mennyit tud lenni.A múlt időt azért használtam,mivel tegnap megmondtam neki,hogy az ő érdekében jobb ha nem beszélünk több hónapig,mivel szeret engem,de én a barátnőmet nem hagyom el,akármennyire jobb lenne vele.Az osztálytársaimhoz vagy épp nem szólok,vagy úgy beszélek velük mint a kutyával.Sajnos rengeteg olyan beszólást ismerek,amik rosszul eshetnek nekik,a szavaikból pedig úgy kiforgatom őket,de legtöbbször nem szólok hozzájuk.

Lassan egy élőhalotthoz hasonlítok.Nincs életcélom.Vagyis egyszerűen nincs erőm semmihez.Napi 3-4-5 órát alszok csak.Nem is tudom mikor nevettem tényleg őszintén szívből utoljára.

Amikor 2 éve átjöttem ebbe a suliba a lányok bámultak,rengeteg megakart ismerni.

Én egyszerűen nem tudok új embereket megismerni.Azt sem tudom,ebbe az osztályba hogy sikerült beilleszkednem.Az előzőből is azért jöttem el,első osztályban,mivel előtte is 8 évig ott voltam,de a 9. osztály teljesen új lett és nem tudtam beilleszkedni,mert alig szóltam valakihez,így kiközösítettek,kicsináltak magyarul.

Lenne pedig lehetőségem,8 éves koromban..Vinni akartak mindenféle versenyre,és hasonlókra,mivel a nálam kétszer annyi idős fiúk nem tudtak a focipályán velem mit kezdeni.Ez ma is így van.Egyedül már csak ott van ahol tényleg kitudom magam tombolni,ahol,mintha nem is ugyanazon a földön lennék.

Ez is már csak tesiórán van.

A városi csapatba sem tudtam beillszkedni az előzők miatt.Nem szóltam senkihez,3-4 hétig,amikor az öltőzőben az egyik fiú megkérdezte,hogy akkor ki is vagyok én,és bemutatkozott,annyira megijedtem,hogy többet el sem mentem edzésre.Ez volt 4 éve.

Új embereket sem tudok az iskolában sem megismerni.Tudom,ha ez így folytatódik idő kérdése és a barátnőm is elhagy.okkal.Hogy ő ne vegye ezt a nem tudom mit észre amit csinálok,már olyan szintre süllyedtem,hogy kitalált személyeket hozok fel,hogyha kérdezi mi újság,azt mondom,pl danival mászkáltam ma a városba.Vagy timivel beültem a fagyizóba.Erre kérdezi hogy ő ki:és vagy egy hatalmasat hazudok,vagy pedig elintézem,ó csak az ismerősöm.

Nem tudom mit kellene tennem.

http://www.youtube.com/watch?v=sQS6XQOhNh0

Ilyen zenét hallgatok nap mint nap,mivel máshoz kedvem sincs.Az utolsó 2 hétben mostanság már azon gondolkozom,hogy felülök a vonatra,és 6-8 megállóval errébb,messze innen,a következő vonat alá vetem magam.

Gyerekkoromban is sok rossz történt ami talán most jön elő,bár ez sem nagyon igaz,mivel 4-5 éve ilyen vagyok,talán több.

Nincs kivel megbeszélhetném a problémáim,aki erőt adhatna abban hogy pl egy szórakozóhelyen ne úgy érezzem,hogy egy szánalmas vesztes vagyok,és mindenki engem néz,-és hogy ehhez,hogy ezt kicsit csökkentsem 4-5 pohárral meg kell hogy igyak.Talán egy vesztes is vagyok.

Aki idáig elolvasta annak nagyon köszönöm.Legalább egy részét amit érzek kiírhattam magamból.A válaszokat is előre köszönöm.

Szép estét.

( a helyesírási hibákért bocsánat)