Mi történik velem? Tudom hogy ez így nem működik már sokáig. Hosszú lett nagyon, és szánalmas is.
Nem akarom regénynek ereszteni ezt az egészet,így összefoglalom:
18. évemet fogom júniusban betölteni,fiú vagyok.
Teljesen kifordultam önmagamból,bár az is lehet,hogy én ilyen voltam,csak eddig valahogy nem jött át senkinek sem teljesen.
Hónapok óta minden egyes napom ugyanaz.Felkelek 5 órakor,hogy elkészüljek az iskolába.(Sajnos hosszú hajam van,vagyis ez a "homlok-fülre növesztő stílus").Szóval elkészülök,elmegyek az iskolában elvagyok.Hazajövök.2től egészen vacsoráig a szobámban vagyok,és ki sem mozdulok.Vagy az ágyon nézem a plafont,vagy pedig a számítógépen kattingatok.Képes vagyok előtte ülni folyamatosan 7-8 órát,hogy közben semmit nem csináltam rajta,csak bambulok szó szerint.
A barátnőmmel másfél éve vagyok együtt.Valami eszméletlenül szép lány,nem is tudom hogy van még velem.Ő az egyetlen akivel napi szinten tartom a kapcsolatot,és ezzel nem túlzok.Apám messze elköltözött még 3 éves koromban.Anyukámmal napi 20 mondat kb amit beszélek,a 2 öcsémmel ennyit sem.A nappaliban szerintem egy nap nem vagyok 10 percnél többet mindent beleszámítva.
A sok sok barát,nem azt mondom hogy nincs meg,hanem úgymond már csak ismerős.
Amikor a barátnőm már könyörög szinte,akkor veszem fel péntek este magam,és megyünk fel a városba ismerősökkel "bulizni".
Rosszul mondtam az előbb,a barátnőm mellett van még egy ember akivel sokat beszélek,ő egy ismerősöm,csak kolis,így neten beszéltünk több órát naponta,attól függően mennyit tud lenni.A múlt időt azért használtam,mivel tegnap megmondtam neki,hogy az ő érdekében jobb ha nem beszélünk több hónapig,mivel szeret engem,de én a barátnőmet nem hagyom el,akármennyire jobb lenne vele.Az osztálytársaimhoz vagy épp nem szólok,vagy úgy beszélek velük mint a kutyával.Sajnos rengeteg olyan beszólást ismerek,amik rosszul eshetnek nekik,a szavaikból pedig úgy kiforgatom őket,de legtöbbször nem szólok hozzájuk.
Lassan egy élőhalotthoz hasonlítok.Nincs életcélom.Vagyis egyszerűen nincs erőm semmihez.Napi 3-4-5 órát alszok csak.Nem is tudom mikor nevettem tényleg őszintén szívből utoljára.
Amikor 2 éve átjöttem ebbe a suliba a lányok bámultak,rengeteg megakart ismerni.
Én egyszerűen nem tudok új embereket megismerni.Azt sem tudom,ebbe az osztályba hogy sikerült beilleszkednem.Az előzőből is azért jöttem el,első osztályban,mivel előtte is 8 évig ott voltam,de a 9. osztály teljesen új lett és nem tudtam beilleszkedni,mert alig szóltam valakihez,így kiközösítettek,kicsináltak magyarul.
Lenne pedig lehetőségem,8 éves koromban..Vinni akartak mindenféle versenyre,és hasonlókra,mivel a nálam kétszer annyi idős fiúk nem tudtak a focipályán velem mit kezdeni.Ez ma is így van.Egyedül már csak ott van ahol tényleg kitudom magam tombolni,ahol,mintha nem is ugyanazon a földön lennék.
Ez is már csak tesiórán van.
A városi csapatba sem tudtam beillszkedni az előzők miatt.Nem szóltam senkihez,3-4 hétig,amikor az öltőzőben az egyik fiú megkérdezte,hogy akkor ki is vagyok én,és bemutatkozott,annyira megijedtem,hogy többet el sem mentem edzésre.Ez volt 4 éve.
Új embereket sem tudok az iskolában sem megismerni.Tudom,ha ez így folytatódik idő kérdése és a barátnőm is elhagy.okkal.Hogy ő ne vegye ezt a nem tudom mit észre amit csinálok,már olyan szintre süllyedtem,hogy kitalált személyeket hozok fel,hogyha kérdezi mi újság,azt mondom,pl danival mászkáltam ma a városba.Vagy timivel beültem a fagyizóba.Erre kérdezi hogy ő ki:és vagy egy hatalmasat hazudok,vagy pedig elintézem,ó csak az ismerősöm.
Nem tudom mit kellene tennem.
http://www.youtube.com/watch?v=sQS6XQOhNh0
Ilyen zenét hallgatok nap mint nap,mivel máshoz kedvem sincs.Az utolsó 2 hétben mostanság már azon gondolkozom,hogy felülök a vonatra,és 6-8 megállóval errébb,messze innen,a következő vonat alá vetem magam.
Gyerekkoromban is sok rossz történt ami talán most jön elő,bár ez sem nagyon igaz,mivel 4-5 éve ilyen vagyok,talán több.
Nincs kivel megbeszélhetném a problémáim,aki erőt adhatna abban hogy pl egy szórakozóhelyen ne úgy érezzem,hogy egy szánalmas vesztes vagyok,és mindenki engem néz,-és hogy ehhez,hogy ezt kicsit csökkentsem 4-5 pohárral meg kell hogy igyak.Talán egy vesztes is vagyok.
Aki idáig elolvasta annak nagyon köszönöm.Legalább egy részét amit érzek kiírhattam magamból.A válaszokat is előre köszönöm.
Szép estét.
( a helyesírási hibákért bocsánat)
válasza:Szia! Lehet, hogy olyan területen van a problémád, amivel lehet valamit tenni. Először is derítsd ki itt [link]
A gép előtt ülve ki tudod tölteni ezt a tesztet, a továbbiakat leírják.
válasza:Tulajdonképpen most akkor mi bajod van? Teljesen átlagos fiatal vagy! Örülj annak is, hogy már ilyen fiatalon megtaláltad a tökéletes nőt. Én 29 éves koromra találtam rá hosszas keresgélés után arra a nőre, akire azt mondhattam, tökéletes a külsője és a bensője.
Ha meg azon filózol, hogy kevés vagy hozzá, idővel ott hagy tényleg, na akkor aztán majd írhatod ide a bánatod!
válasza: válasza: válasza:Szerintem nem annyira vészes a problémád.
Jól fogalmazol és tuti jól elő is adod magad .Némi inspirációra szorulsz ahhoz , h megtaláld azt amiben örömed leled és kiteljesedhess .
Szerintem focizni mindenképp menj vissza.Én is fociztam és nekem is nagyon sok sikerélményt adott az is. Sikerélményekben is hiányt szenvedsz most még , de jönni fog az is ne aggódj.
Dr Haus nem ér cart se töröld ki mert nagyon rossz minta. Mi 18 évesen állandóan világot megváltani akartunk és bizonygattuk milyen kreatívak is vagyunk , mindenhez hozzászóltunk és mindenről véleményt alkottunk.Volt bennünk egyfajta tudásszomj amit nem igazán vélek felfedezni a mostani fiatalokban. Mert a világból csak annyi lehet a tied amennyit megismersz belőle.
Emellett sokat fociz és nagyon sokat olvastam .Ettem a könyveket nem tudtam volna letenni. Sokszor átolvastam éjszakákat .13 évesen Verne korszak aztán Indiános aztán Jókai később Krúdy , Móricz és Mikszáth 19 évesen rámentem Freudra, majd Sopenhauerra és Kant is lekötött mellé némi Rejtő is kellet, h egyensúlyba legyek.Mindig imponáltak nekem az olvasott , jól kommunikáló értelmes emberek akiknek véleményük volt. Nem feltétlenül kortársaim , de köztük is találtam olyanokat akikkel át lehetett dumálni éjszakákat világmegváltó nagy dolgokról beszélgetve:)Kell forogni emberek között fociban adott a dolog és máshol is, a barátságok spontán jönnek létre kölcsönös szimpátia vagy vagy hasonló élethelyzet alapján.
Mindenki csinál olyanokat ,h azokat bántja meg akiket szeret mert , azoktól vannak a legnagyobb elvárásai.Nem helyes de túldramatizálni sem kell.Ami hiányzik nálad szerintem az a humor . Próbáld meg némi iróniával kezelni magad és a környezeted , próbálj néha vicces lenni ,megnevettetni a barátnőd vagy bárkit a közeli környezetedből.Imádják a az emberek a humort és keresik a jó helyen egészséges humorral rendelkezők társaságát.
A túlzott fontoskodás és dramatizálás is egy bizonyos szinten túl röhejessé válik. Még kiforróban van a személyiséged és az érdeklődési köröd , de csak visszafogottan bíráld emiatt magad mert ebben nincs semmi rendkívüli.
Azok pedig akik nem képesek egy ennyi kis szöveget türelmesen elolvasni azokért sokkal jobban aggódom:)
válasza:Nehogy öngyilkos legyél!!
Hidd el, van miért élni. És ott a barátnőd, ő is segít.
Fel a fejjel!
válasza: válasza:Az előttem szóló ügyesen megfogalmazta, hogy miért nem szabad feladni. Az embernek vannak rossz évei, de te még nagyon fiatal vagy, csak az embereket zárod ki a világodból.
Első lépésként ne találj ki kifogásokat azzal kapcsolatosan, hogy hol voltál (tehát NE HAZUDJ!), másodsorban próbáld meg megosztani a gondolataidat másokkal - még akkor is, ha az csak annyi, hogy milyen szép idő van ma. Másodsorban FELEJTDS EL A PIÁT!, mert attól nem lesz jobb az életed, sőt rosszabb lesz, és ha részeges fazon leszel, valóban kerülni fognak az emberek.
Ha jóban vagy anyuddal, érdemes neki elmondani, amit ide leírtál, biztosan meg fog érteni. A barátnőddel mit osztasz meg abból, ami a fejedben van? Mennyire ismeritek egymást?
Tinédzser koromban én is kilógtam a sorból, de ez az embernek előnyére is válhat, de látom, hogy te okos vagy, megbírkózol vele. Az életet nem azért kaptuk, hogy feladjuk!
válasza:Pszichológushoz nem azok járnak, akik be vannak kattanva. Ezt csak Magyarországon hiszik. Én pont ilyen típus vagyok, mint te. Én jártam pszichológushoz, ő segített, ő nyitott ki, teljesen új élet tárult elém. A fantáziavilágomban még mindig el tudok merülni, de már nem félek idegenekkel beszélgetni, kapcsolatot létesíteni.
Én, amiket tanácsolni tudok:
1. Menj el pszichológushoz beszélgetni.
2. Nézd meg a Titok című filmet.
3. Döntsd el, mi akarsz lenni 3-4 év múlva, amikor már lediplomáztál, és magadnak kell megkeresni a kenyérre valót. Dolgozz ezért mindenáron, képzeld el, milyen lesz.
4. Akiknek jó a fantáziája, nagyon jól tudják használni a vonzás törvényét, nézd meg a filmet, amit írtam, olvass erről könyveket, és meg tudod miről beszélek.
5. Olvasd el Bulgakov Mester és Margarita című könyvét.
6. Az nem baj, ha nem szeretsz mindig pörögni, meg mindenfelé szaladgálni. Ez is csak egy embertípus. Ismerd meg önmagad. Otthonülő típus vagy? Kit érdekel, én is az vagyok, nagyon sok ember az. Találd meg magadban a szép és jó tulajdonságokat, keresd meg azt a területet magadban, ahol fejlődni szeretnél, és fejlődj abban az irányban.
7. Keress egy hobbit. Tűzz ki kisebb célokat. Pl. vannak ilyen könyvek, hogy a 100 legjobb, 100 legjobb könyv... haladj végig rajtuk. Ez is lehet egy projekt. Kezdj el blogot írni, és írd ki amit érzel. Sok sorstársad van, akik hasonlóhelyzetben vannak, talán velük így fel tudod venni a kapcsolatot, és segíthettek egymásnak.
8. Beszélgess az öcséddel is! A család nagyon fontos, ahogy egyre öregebb leszel, egyre inkább érzed majd. Ő is lehet a legjobb barátod.
9. Szerezz egy háziállatot. Az állatok rengeteg örömöt, pozitív energiát adnak!
Ennyi jutott eszembe. Ne add fel! Az élet sokszor nehéznek tűnik, de ha átlendülsz a szakadék fölött, mindig vár rád egy kis meglepetés. Nekem is volt egy öngyilkossági kísérletem 16 évesen, mert depressziós voltam, és elképzelésem sem volt, hogy változhatna az életem, és el sem tudom mondani azóta mennyi szépséget megtapasztaltam! Csúf békából szép fiatal nővé értem, van egy csodálatos párom, és habár most is nehéz sokszor, rengeteg apró öröm van az életemben! Kitartás! Egy 22 éves lány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!