Ha en jol erzem magam egyedul, az baj? Hulye vagyok?

Én is hason cipőben járok csak nekem két oldalam van. Ha kimegyek az utcára egy nagyon nyitott, mosolygós, könnyen barátkozó ember vagyok. Rengeteg barátom van, a fiúk terén sem volt még bajom. DE (!) amint belépek a házunk ajtaján elmegy minden kedvem az emberektől. Nem is, inkább mindentől ami mozog... Van egy kiskutyám (anyáék azért vették mert aggódtak hogy milyen antiszocális vagyok, mert ugye ők otthon csak ennyit látnak) és néha még őt is kizárom a szobámból. Igyekszem fenntartani az egyensúlyt de valahogy nem megy. Remélem ez csak valami múló szeszély és amint új suliba megyek ez az egész elmúlik mert így egy elég borzalmas ember vagyok.

Én is ugyanilyen voltam, mint te. Azt hittem, hogy milyen frankó kis életem van, elvoltam itthon, mint hal a vízben. Aztán rá pár évre rájöttem, hogy elúszott a fiatalságom... Szóval vegyél erőt magadon és kezdj el élni, mert később nagyon fogod bánni.

Próbáld ki net meg tévé nélkül és ha úgy is jól elvagy, akkor lehet hogy csak nem vagy társasági ember, ami nem feltétlenül rossz, de ha úgy unatkozol, akkor igen is társasági ember vagy, csak a netes felszínes kapcsolatok, hírek, beszélgetések látszólag fedezik ezt az igényedet.