Szerintetek ezzel pszichológushoz kéne fordulnom? Félek a gyakorlástól.

Köszönöm a válaszokat :) jó tudni, hogy nem csak én vagyok így.

Egyébként nekem is bajom volt a zongorázással is (zongorázok is ui.), elkezdtem gyakorolni, de nekem sajnos kb. 1,5-2 évbe telt amíg most képes vagyok úgy zongorázni, hogy néha-néha nyitvahagyom az ajtót, mert még mindig bezárom, meg kellemetlenül érzem magam ha bent vannak és úgy kell játszanom. dehát már megvan, július végefelé megyek pszichológushoz, megbeszéltem vele, remélem ő kicsit rövidebb idő alatt is fel tudja oldani bennem az ilyesféle gátlásokat :)

Utolsó válaszoló: félreértesz. Nem azt mondtam, hogy főszerepeket kapok, sőt még csak 16 éves vagyok, de tényleg nekem adták meg a választás lehetőségét, hogy melyik szerepet akarom eljátszani, nem pedig a nálam jóval idősebbnek. Különben meg hidd el, tényleg nem gyakorlok semmit, mert félek a szüleim előtt csak. Nem kamu volt. Amúgy nemrégen voltam pszichológusnál, és megfejtettük, hogy mi volt a probléma: apa sosem dicsért meg, csak akkor, ha már az előadás volt, ezért bennem kialakult egy olyan dolog, hogy itthon, ha ők itthon vannak, nem merek gyakorolni, mert attól tartok, hogy mivel gyakorlás közben hibákat vétek, és nem is kapok apától (mert amúgy anya mindig megdicsér) dicséretet, ezért inkább nem gyakorlok, hanem inkább előadáson maxot nyújtok, úgy, ahogyan tudok. Nemsokára elő fogom hozni a dolgot apának, mert tudom, hogy meg kell vele beszélnem, de már így is nagyon lendülettel kezdtem gyakorolni. Ne hidd, hogy trollkodtam, komolyan elmentem vele pszichológushoz.

Jógyerek, gyermekoperáról hallottál már? Senki sem mondta, hogy a Nemzetiben énekeltem egy nagyon komoly operában, amire hétszintes válogatáson kellett túlesni :) nem kell úgy megharagudni. Az Operafesztiválra készültünk egy egyórás gyermekoperával. Ne ítélj elsőre. Egyébként a pszichológussal sikerült helyrehozni a dolgokat, mára már gyakorlok, és igyekszem észben tartani azokat a dolgokat, amiket mondott, hogy ne hagyjam abba :)