Akik öngyilkosok akarnak lenni: miért teszik?

mert kilátástalan legtöbbször minden. a látszatot fenntartani pedig nagyon fárasztó. hiába minden ha én nem tudom magamnak érezni élethelyetekben ,nem érzem belül jól magam csak látom másoknak sikerül .. -én pedig folyton bőgnék ,és nem haladok semerre. Most épp nincs öngyi vágyam ..-de életkedv sincs bennem sok .és mikor legmélyebben vagyok akkor a meghalhatnék is felerősödik..

A legrosszabb még benne, hogy az érzés hajt..h meg kéne tenni hogy ne fájjak magamnak a nap minimum16 órájában ha lpp szar periódus van.

És még a végére :nem hinném hogy megtenni megoldás lenne, inkább demonstratív agresszió, a remény vesztettségre adott válasz. a megoldást még nem tudom .

Én nem szeretnék öngyilkos lenni, soha nem lenne hozzá merszem, csak már nagyon várom, hogy megszűnjek létezni...

Mert kapásból valami 5 betegségben szenvedek, és baromi nehéz látni, hogy míg más fiatalok élik az életüket, addig én a betegségeimmel vesződöm már évek óta.

Mert a betegségeknek hála egy jó nagy 0 az önbizalmam, barátok, akikről azt hittem, hogy azok, rég elmentek, senki sem keres már, akik velem töltik az idejüket, itt a szüleimre gondolok, azok is csak kényszerből teszik, nem szeretetből. (Nem, nem képzelem be magamnak, a szüleim a fülem hallatára mondták rám, hogy egy darab szar vagyok, és mért nem halok már meg. De ha nem is mondták volna, a gesztusaik, mimikájuk, hanghordozásuk mindent elmond.)

Erre az egészre csak ráerősít, hogy nem megy a tanulás sem, kihullottam az egyetemről, fogalmam sincs, hogy merre tovább, valamit kezdenem kell magammal, de semmi sincs, ami motiválna, semmiben sem vagyok jó, mostmár a jövőm se érdekel, milyen jövő, nem hiszem, hogy családom valaha is lesz, még a kutyának se kellek, minek így küzdeni. Egész nap csak fekszem az ágyban, és édességet majszolok, az egyetlen ami örömet okoz. Felkelni sincs kedvem.

Kilátástalanság.Én pl rossz helyre születtem,pocsék szülők,nehéz gyerekkor,munkanélküliség,párkapcsolat ezek miatt nehézkes;szóval eléggé necces néha hogy teszek vmi véglegeset ha végképp nem lesz remény :/

Miért érdekel ez amúgy?

Én a családi háttér miatt , van 2 testvérem , én vagyok a középső gyerek , nem éreztem soha hogy engem "kihagynak , vagy ilyesmi, a gond apukámmal van , ő az a fajta ember akinek bárki mondhat bármit! Mikor kicsi volt , , az ő apja ,elhagyta őket , egy szem gyerek volt ...

ezek tudatában tisztázódott előttem hogy miért nem jó a kapcsolatunk , neki soha nem volt apa képe ...

Így ő egy ordibálós , kötekedő , apa lett

A gondolat hogy öngyilkos leszek , egy pillanatra ledöbbentett , mert az előtt egyáltalán nem gondoltam ilyenre ,végül elindultam az erkély felé , amikor megcsörrent a telefonom , a legjobb barátnőm volt az , és megkérdezte megnézünk e egy filmet ?! -abban a pillanatban kifakadt belőlem a sírás , és őszintén , /ha lenne még ilyen gondolatom - legtöbször a szeretteimre gondolok , a testvéreim , barátaim ! A lényeg hogy elborultan nem szabad semmit csinálni , be kell kuporodni egy sarokba és lehiggadni ! és talán egyszerűbbnek tűnik a halál , az élet a maga kihívásaival ,szép és változatos ! -lehet az indok egy szakítás , vagy bármi más ... túlkell lépni rajta ! remélem tudtam irányt mutatni :)