Hiányzik a gyerekkorom, a suli, és a barátaim. Mit tudok tenni?

146 kiló voltam a suliban, majdnem meg is haltam. Most 18 éves vagyok. Magántanuló voltam általános 7. től, mert egyszerűen voltak idősebb gyerekek akik mindig szekáltak a súlyom miatt. Csak a 10. osztályig jutottam, és anyukámék azt szeretnék ha kitanulnék valami okjs-t. Viszont nagyon úgy érzem, hogy valami kimaradt az életemből. Semmiféle kapcsolatom nem volt a kövérségem miatt, teljesen magamba fordultam. Általános 6. végéig jártam suliba, 5. 6. ban már kövér voltam, és másik suliba is jártam... A szüleim adták nekem a hizlaló gyógyszert, mert alapjáraton túl soványnak hittek. Még a fülemben cseng ahogy mondják "de jól kezdesz kinézni, már tokád is van, stb...". Nah ekkor kezdtem depressziós lenni, és teljesen magamba fordúlni.

Amíg nem voltam kövér, vékony, szép, kifejezetten aranyos kölyök voltam alsóban, ahonnan nagyon sok szép emlékem van. Nagyon jól éreztük magunkat, és valahogy minden egyszerübb volt. Ezek azok a dolgok amik hiányoznak, és a mai napig úgy érzem hogy tönkrement a gyerekkorom. Hiányoznak a tiniként eltölthetett évek, amikből én kimaradtam:( Mit tudnék tenni? Mert azért gondoltam hogy talán lehet, mert még fiatal vagyok, és SIKERESEN lefogytam. Eszméletlen nehéz volt, de nekikezdtem, és 2 év alatt itt vagyok 65 kilósan, túl egy teljes hasplasztikán, és mellkas plasztikán, normális testel, viszont egyszerüen valahogy üres "lélekkel". Mit lehetne tenni?

Az IQ-m 128, tanítható vagyok, nem akarok okj-s tanfolyamot, valami komolyabbra vágyom. Gondoltam rá hogy visszamegyek a suliba, 10. be, még fel is vennének akár nappalira is, Ráadásul az arcom is tök fiatalos, bele is illenék, de sajnos az már nem lenne ugyan olyan mint az általános alsó volt. Az a helyzet, hogy én megrekedtem szocializálódás terén ott, ahol kiléptem a közösségi életből, sőt még talán lejebb. kb ott tartok mint 4. ben: leszel a barátom? .... Eléggé magamban vagyok most is, depressziós vagyok ha úgy tetszik. mit lehetne kezdeni?

Tanácsok?