17 éves vagyok és alvási paralízisben "szenvedek". Mit csináljak, hogy elmúljon? (gyógyszerek nélkül)

Nem hozzáértőként én azt mondom, hogy mivel kevés embert érint igazán(értsd: komoly, rendszeres problémaként) a dolog, így valószínáleg 2 helyről kaphatsz segítséget:

Szakemberektől, vagy olyan fórumokon, ahol kifejezetten ezzel foglalkoznak (google), mert itt, figyelembre véve, h kb hányan válaszolnak 1-1 kérdésre nem sok esélye van, hogy összefutsz olyannal, aki kifejezetten érintett a témában. (pesze remélem tévedek!)

Szóval tippjeim:

1. Alváslaborba elmenni, ahol szakemberek megvizsgálnak.

2. Hasonló betegségekben szenvedők megkeresése... utóbbi, magát az alvásparalízist nem fogja megszüntetni, de mivel a kellemetlen élmények mind az agyadban születnek, ezért mentálisan kezelhetőek/legyőzhetőek, de ez más, ha egy laikus (én) mondja, vagy olyan, aki tényleg átélte többször (én egyszer és azis csak rövidke volt, hálistennek)

Első vagyok... Nem tudom megnyugtat-e, de pont 17 éves embereknél a leggyakoribb, és innen (általában) csökkenni szokott a mennyisége...

Nem vagy stresszes?

Nem alszol keveset?

Nem alszol sokat?

Nem eszel sokszol elalvás előtt?

Nem szoktál a hátadon feküdni?

Nincsenek egyéb betegségeid?

Ha igen, akkor amin tudsz változtass.

és még ezt találtam:

"A gyógymódok és tanácsok egy része rendszerint arra irányul, hogy segítsen az embereknek kezelni az egyes, néha igen ijesztő és kényelmetlen paralízises eseteket, másrészt megelőző intézkedéseket javasol az újbóli előfordulás elkerülésére. Tanácsos kialakítani a megfelelő alvási szokásokat: eleget aludni, csökkenteni a stresszt, fenntartani a megszokott napirendet, amelyben az alvásnak is megszokott ideje van, mellőzni az olyan dolgokat, amelyek felboríthatják az alvás menetét (pl. bőséges vacsora közvetlenül lefekvés előtt), valamint kerülni alvás közben a háton fekvő pozíciót[11]. Alvásparalízis közben tanácsos nyugodtan viselkedni és relaxálni, hiszen a jelenség perceken belül véget ér; a bénultság megtörése érdekében meg lehet próbálkozni kisebb mozdulatokkal, illetve ajánlott a mentális koncentráció (ez esetben az embernek része lehet az asztrálprojekció és a testenkívüli élmény érzésében).

Ha valakit nem nyugtatnak meg ezek a tanácsok, gondoskodjon alvópartnerről, aki segíthet felébredni a bénult állapotból. Egyesek egyszerűen azt tanácsolják, hogy próbáljuk meg élvezni az élményt: ha képesek vagyunk tudatosan úrrá lenni a szorongáson, az alvási paralízis tapasztalatok szerint átváltozik tudatos álommá.

Olyan súlyos esetekben, amikor a paralízise4s esetek hetek vagy hónapok óta ismétlődnek, szükségessé válhat gyógyszerek alkalmazása. A Prozac típusú antidepresszánsok gátolják a REM alvást, így egyes esetekben az alvásparalízisek számát is csökkentik habár azt is megfigyelték, hogy a gyógyszer szedésének abbahagyásával vagy egy új gyógyszerre való átállással megint megnőtt az esetek száma. "

Remélem segítettem valamennyit..

ez nem betegség, a lakosság nagy százalékánál előfordul...

tudod én mit meg nem adnék érte?! ez egy adottság. Használd ki, tréningezd az agyad, hogy irányítani tudd a hallucinációidat, és akár tudatos álomba is átfordulhat a paralízised. [link]

Én is ezzel küszködöm már úgy 3 éve. Egy erős érzelmi sokk után kezdődött,mikor a testvérem majdnem meghalt. Eleinte csak akkor jelentkezett,mikor a hátamon feküdve aludtam,de most már minden testhelyzetben képes vagyok lebénulni. Nálam abszolút hangulat függő a dolog. Ha érzelmileg labilisabb vagyok,akkor szinte mindig bekövetkezik. Legtöbbször elalváskor van egy előjele,amiből tudom,hogy pillanatokon belül meg fog történni és akkor gyorsan felülök az ágyban. Sajnos van, hogy egész éjszaka nem tudok aludni. Legutóbbi alkalmakkor már a szememet ki tudtam nyitni közben,de úgy még rémisztőbb a dolog. Sokszor érzem úgy,hogy a tüdőm is kezd a testemmel együtt bénulni,és nem egyszer fordult elő, hogy kezdtem pánikolni,mert nem tudtam levegőt venni. Bénultság közben mindig küzdök ellene, de érdekelt mindig is milyen lenne ha csak hagynám az egészet és nem próbálkoznék, csak annyira félek olyankor, hogy nem tudom ezt megtenni. Szerencsére már egyre ritkábban jelentkezik a paralízisem. Én úgy tudom,hogy ez a terület nincs még igazán feltárva az orvoslás előtt. És,hogy akkor kell orvoshoz fordulni,ha már napi szinten jelentkezik és jelentősen rontja az életminőségedet.

Én még csak olyannal találkoztam,akinek csak egyszer jelentkezett ilyen,úgyhogy nem igazán tudtam erről senkivel se beszélni. Ha valakinek meséltem róla igen furcsán nézett rám,nem igazán értették miről beszélek.