Megoldás lenne magam mögött hagyni mindent és egy másik városba költözni?

nem tudtam befejezni, mert mennem kellett, szóval...

a lényeg, hogy ilyenkor, amikor igazán magad alatt vagy, valami újat kell kipróbálnod. legyen akármi. egy extrémebb sport, egy új nyelv, egy új helyzet (koncert, buli, akármi). a legfontosabb: mindig mondj igent! fogd fel kalandnak az életet. hű, hülyén hangozhat, meg lehet, kicsit fintorogva olvasod, én legalábbis ezt tettem, mikor ilyen tanácsokat kaptam. de igaz. egyszer élsz. próbáld meg kontrollálni a gondolataidat, legyél pozitív. menj pszichológushoz akár, hátha segít. vannak csoportterápiák is.

na, befejeztem. bocs, hogy ennyit írtam. :D

"Úgy gondoltam, hogy ha elmennék katonának vagy önkéntesnek, vagy bárhová egy olyan helyre ami messze van innen"

Egyetemi hallgatónak egy nagyvárosba. Ez a kézenfekvő megoldás miért nem jut az eszedbe? Nyáron meg utazhatsz.

"szerintem már megőrültem, csak próbálom visszafogni"

Nem, átlag tini problémáid vannak, amiket ráadásul világosan átlátsz.

" még 1 évem van a suliból és hülyeség lenne itt hagyni, de ha meg itt maradok akkor úgy érzem szét fogok esni"

Nem fogsz szétesni. (A "szét fogok esni" egy érzés, amit csökkenteni lehet egy kis ásással-kapálással, vagy éppen kerékpározással, úszással, bármivel, ami lefáraszt. És persze egy jó bulival is.) Ne csinálj hülyeséget. Jó vagy rossz életet akarsz magadnak? Ellensége vagy barátja vagy önmagadnak? Ha jót akarsz magadnak, akkor végig kell csinálnod az iskolát, készülnöd kell az azutáni életedre, aztán pedig megfelelő környezetbe költözni, ld. fentebb. Ha rosszat akarsz magadnak, akkor elkezdheted eljátszani a tragikus hőst, aki szétesik, meg megőrül, meg elmegy az idegenlégióba stb. De annak semmi értelme.

Haha, valamelyik sort mintha én írtam volna! Nekem is még egy év van suliból, de én is gyakran érzem, hogy el akarok menni innen MOST! Sőt én is gyakran érzem, hogyha valami nem változik, én megőrülök.!!

Egyébként velem is kb. az van, mint veled. Nem tudok kibontakozni néha, akármennyire is akarok, valami meggátol. Pedig szerintem egy elég nyitott lány vagyok, sokszor én kezdeményezem a beszélgetéseket (néha már úgy érzem, hogy idegesítem az embereket és annak ellenére is, mondjuk ez csak néhány embernél van). De az emberek megérzik ha nem adod 100%-ig önmagad, és én nem adom, kicsit mindig megjátszom magam, mert muszáj, mert valami meggátol abban, hogy (ahogy írtad) kibontakozzak. Ez amúgy nagyon szar, mert bár sok embert ismerek, kevés barátom van, mert nem tudok emiatt mély barátságokat kiépíteni, így én is sokszor érzem magam magányosnak. Pedig én mindent megteszek, csomó helyre járok (már ahova egyedül is lehet, mert a kevés barátom sokszor nem akar velem jönni). Igazából a legrosszabb az, hogy tudom, hogy ez nem fog megváltozni, évek óta próbálkozom, hogy ez sikerüljön, és én tényleg mindent megtettem, már profi vagyok abban, hogy bármilyen beszélgetést fenntartsak a kérdéseimmel, de igazi kapcsolatokat nem tudok építeni.

Én még maradok a suliban és leérettségizem, de minden további tervem arról szól, hogy el innen, minél gyorsabban, valami új helyre. Csak tartok tőle, hogy a problémáim továbbra is fenn fognak állni, meg azért tök egyedül mégiscsak nehéz elindulni.

18/L

19:39

Ha van konkrét vállalkozásod, találmányod vagy bármid, amivel meg tudod oldani magadnak a 4 órás munkahetet, akkor nem tartalak vissza - de amíg nincs ilyen, addig a nem szokványos életformákról való ábrándozás csak önáltatás. A leggyakoribb nem szokványos életforma a csöveseké. Konkrét vállalkozás, találmány stb. nélkül, ha nem választod a tanulás és munka bevett módszerét, akkor csöves leszel.

11:34

"beházasodás, szervezethez csatlakozás, cirkuszba csatlakozás"

A cirkuszosok életszínvonala alacsony, és többet gürcölnek, mint Átlag Józsi. Szervezet? Pártból van mondjuk 300, és ebből 2-3-nak éri meg tagjának lenni, de még ott is csak vezetőként. Vannak "civil" szervezetek is, ezek közül nagyon kevésnek éri meg tagjának lenni, és ott is rendszerint többet kell dolgozni, mint egy normális állásban. Pontosan ismerem ezeknek a működését, semmiben nem térnek el egy átlagos vállalkozástól, csak a stressz nagyobb, mert nagyobb a függés tőled független tényezőktől, és a helyzet társadalmi megbecsültsége alacsonyabb. Szívesebben lennél egy jogvédő szervezet szóvivője, mint egy banki középvezető? Szívesebben lennél egy párt területi vezetője, mint egy iparvállalaté? Nem hiszem, mert az egyikben céltábla vagy, állandó gyanúsításoknak és gyalázkodásnak vagy kitéve, és a magánéleted, kapcsolataid teljesen alárendelődnek a munkádnak a második esetben meg tisztelnek, elismernek és külön szabad időd van. Dettó ez a helyzet azzal, ha művészi vagy tudományos pályára lépsz, ott is megeszi a munka a munkán kívüli életedet. Fordítva képzelted, ugye?

"és még sok minden van, az amerikai lakókocsisok nagy része csöves, csak tagadja."

Magyarországon is vannak lakókocsisok, meg vannak melléképületben, üzlethelyiségben, csónakházban, saját telken ugyan, de szükségviskóban lakó emberek. Nem hiszem, hogy közéjük akarsz tartozni csak azért, mert ez egy "alternatív" életforma. Sok fiatal azt hiszi, hogy ami átlagos és bejáratott, az rossz. És valami másnak, alternatívnak kell lenni. Ez félreértés.

"ijesztő belegondolni, néhányszor mennyire felerősödik az az érzés"

Igen, ijesztő. Mert ez egy rossz sugallat, egy belső "démon", ami ellen küzdeni kell. Nem szabad, hogy letérítsen a normális útról. Küzdeni kell ellene, mert végül is csak egy hülye érzésről, gondolatról van szó, azt meg le lehet küzdeni. El kell foglalnod magad pozitívan, és le kell bontanod magadban azt a destruktivitást, azt az ellenállást az élettel szemben, ami most még megvan.

13:11

"végig közösségekben, összetartozásban éltek az emberek és ez az első igazán olyan kor, ahol az önmagad ura lehetsz, szinte 100%-ig"

Ezzel az állítással nem nagyon tudok mit kezdeni, mert nem igazán világos, mi az, hogy "önmagad ura". Ez egy ilyen ideológiai dumának tűnik. Az, hogy "önmaga ura", egy szlogen. Sok mindent jelenthet, vagy az is lehet, hogy nem jelent semmit. De nem igazán látom, mitől "maga ura" a mai ember, hiszen a ma élő emberek 90%-a alkalmazottként éli az életét, ami minimum akkora függés, mint a jobbágyság a középkor nagy részében és a legtöbb országban. Ráadásul a jobbágyság megszűnése után a legtöbb ember önálló lett. 100 éve az emberek nagy része kisbirtokos paraszt volt, azaz mai szóval vállalkozó. Nem alkalmazott. Egy paraszt sokkal inkább "maga ura", mint egy alkalmazott. A kérdés persze az, hogy mire megy azzal, hogy a "maga ura".

Az sem világos, hogyan jön egymás mellé az a két téma, hogy közösségben él vs. maga ura. Ezek nem zárják ki egymást, nem ellentétesek, ez egyszerűen két különböző tény.

"a nagyszüleim háttérben meghúzódása, némely családtagnál alkoholizmus... a szüleim robotoló, vergődő életmódja... ahogy ugyanennek szellemében nevelik fel az öcsémet és ezeket a szánalmas értékeket adják tovább neki is. Én le tudtam vetkőzni ezt a gondolkodást, ki tudok törni ebből"

Minden fiatal ezt mondja, aztán 30 felé kezd rájönni, hogy a viselkedésében mik azok a jellemzők, amiket piszkosul nem akart örökölni a szüleitől és ezért nem nyilvánvaló módon, hanem más formában örökölte :)))

De különben érthető és helyes, ha valamit jobban akarsz csinálni, mint ők. Ezt azonban nem elég akarni, meg a véleményalkotás sem elég, hanem konkrétan meg kell csinálni, utána lehet beszélni róla. Ugyanis elképzelni mindent könnyebb, mint megcsinálni. Belátni valamit, hogy rossz más, mint valami jobbat csinálni.

"de amíg itt vagyok és ők körülöttem vannak, addig fenn áll a veszélye annak, hogy visszarántanak, ÉRTED?"

Igen, értem. De attól, hogy "itt vannak körülötted", pontosabban fogalmazva: enni kapsz tőlük, szállást kapsz tőlük, oldják a magányodat még akkor is, ha, mint az 18 éveseknél oly gyakori, "nem bírod őket", nem vagy megakadályozva abban, hogy tanulj, aztán dolgozz, fejlődj. Sőt, ha ők nem támogatnának, neked egy hét alatt véged lenne. Ennyire "húznak vissza". Lehet, hogy felháborítónak vagy megalázónak érzed ezt a megállapítást, de hát igaz.

"Ezért van bennem késztetés a menekülésre."

Világos, de ezt ésszel kell csinálni, nem a gesztus kedvéért. Az eredmény számít, nem a póz. Tehát jövőre beiratkozol mondjuk egy pesti egyetemre. Egyébként ha csak minden hétvégén vagy minden második hétvégén jársz haza, lehet, hogy a szüleiddel is javul a viszonyod.

"Ez olyan, mint egy törzsben élni, úgy, hogy nem vagy a törzs tagja"

Felejtsd el ezt az ökörséget. Benne élek, de nem vagyok a tagja, na persze. Minden kívülálló szemében a tagja vagy. Ez vonatkozik a családokra, országokra, egyházakra, pártokra, meg úgy általában minden csoportra. A kint is vagyok, bent is vagyok játék, azon kívül, hogy idegesítő, gőgös hozzáállás, téves is.