Miért van az hogy egyszer nyoma sincs, máskor pedig erősen jelen van a szorongásom?

Én úgy gondolom a leírásod alapján, hogy nálam mindenképpen jobb helyzetben vagy. Nagyon sokat elárul az, hogy te azért oda mersz menni, meg mersz szólítani lányokat, velem ellentétben. Pontosabban fogalmazva én is megpróbáltam régen egy párszor, de a kudarcélmények miatt sajnos elment ettől a kedvem. Még ha esetleg el is határozom sokszor most is, hogy most már végre meg kell tennem, és meg kellene szólítanom valakit, néha már a gondolatától is jelentkeznek a testi tünetek: gyors szívverés, remegés, szájszárazság, esetleg izzadás. Egyszerűen nem tudok átlendülni a "határon".

Mindezek mellett én egy kifejezetten érzékeny személyiségű ember vagyok, és az ilyen emberekre fokozottan érvényesek az előbb említett dolgok. Sőt még az is lehet, hogy éppen az érzékenységem az oka ennek. Hát nem tudom; de az biztos, hogy egy ördögi körben vagyok.

Minden valószínűség szerint nálad nem ugyanazon a szinten van a szorongás, hanem változik, de hogy mi ennek az oka, azt én sem tudom. Szerintem meg kellene várni azokat az alkalmakat, amikor egy úgymond "kedvező" hullám, időszak érkezik, és úgy érzed, hogy most éppen nem szorongsz az adott pillanatokban, adott helyzetben. Bár ezt meg is tetted szerintem eddig is. Nálam sajnos mindig is ezek voltak a legnagyobb problémák, és úgy érzem, hogy nem tudok úrrá lenni rajtuk; egyszerűen nem tudom legyőzni ezt az egészet. Én mindig is ilyen félénk, bátortalan, viszahúzódó személyiségű voltam. Nálam már nem éri el azt a szintet, amire utaltál, tehát sajnos úgy érzem, hogy nem megy le a "küszöbérték" alá. Ismerkedni igazából soha nem is volt lehetőségem; hozzám pedig nem fog senki sem odajönni az utcán, boltban, buszon. Bár ugyan az interneten már igen régóta próbálkozok, és itt már megvan bennem a kellő bátorság is; de óriási pechemre, itt fent meg úgy viselkednek a lányok, hogy ez az egész eddigi életem talán legnagyobb csalódását jelenti. Erről pedig nem az internet tehet, mint ahogyan azt sokan gondolják! Ez "csak" egy lehetőség lenne, egy óriási lehetőség, ha tudnának és akarnának vele élni az emberek. Bár azért még nem adtam fel a netes ismerkedést, de ez nálam már amolyan "szerencsejáték" kategóriát jelent.

Néha azon tűnődök, hogy ilyen tekintetben az állatok mennyivel könnyebb helyzetben vannak, mint mi emberek; nekik nem kell ilyen kínkeserves dolgokkal nyűglődniük