Van kiút a függőségből egy olyan embernél, aki nem ismeri el, hogy beteg?

Sose fog megváltozni, hidd el tapasztaltam.. :(

Nálunk apukám volt alkoholista. Sokáig nem fogadta ezt el, hiába próbáltunk beszélni vele, rendszeres volt otthon a veszekedés. Egész addig nem hitte el, hogy beteg, amíg többször is a mentők vitték be részegen a sürgősségire, ahonnan viszont saját felelősségére távozott. És ezek után jött egy hasnyálmirigy-gyulladásszerű betegsége, semmi nem maradt meg benne, nagyon beteg lett. Utána egy kicsit nem ivott, majd még jobban belekezdett. És lám, egyszer csak a mája tényleg majdnem felmondta a szolgálatot. Újabb fájdalmas, hosszadalmas betegség következett, olyan véreredményekkel, hogy közölték vele, hogy ha ez így megy tovább, hónapjai vannak csak hátra... Nagyon megijedt, leállt az ivással, hajlandó volt gyógyszert szedni, és egy év alatt úgy rendbe jött, hogy a megismételt véreredményben már alig volt eltérés a normálistól a gammaGT szempontjából, a többi teljesen jó volt. Már annyira sikerült kiegyeznie az orvossal, hogy napi 1, max. 2 sört ihat, de nem többet (ezt legtöbbször be is tartja, néha alkalomszerűen megiszik mellé egy felest). Kitartottunk mellette, de hosszú évekig sajnos el kellett tűrnünk ezért a hülyeségeit, hogy végre rendbe jöjjön. Adj a társadnak ultimátumot: akkor vagy hajlandó elhinni, hogy tényleg hajlandó megváltozni, ha kezelteti magát, és a kezelést be is tartja. Ezt pedig csak akkor tudod ellenőrizni, ha figyelemmel kíséred az állapotát. Ha hajlandó orvoshoz fordulni, és meg is teszi, akkor viszont ne rakd ki, azzal csak azt éred el, hogy még többet iszik majd, mert feleslegesnek érzi magát, úgy érzi, őrá nincs szüksége senkinek. Ezt azért tudom, mert apum is így volt. Viszont bármilyen apró előrelépést tett, mindig biztattuk, dicsértük. Nálunk annyiból volt jobb a helyzet, hogy tesómmal már nem kicsi gyerekek voltunk, átláttuk pontosan a helyzetet. Ha párod komolyan gondolja, akkor most forduljon orvoshoz, ne tegye tönkre a pici életét! A kisgyerekek sokkal érzékenyebbek ilyen téren. Kicsit hosszúra sikerült a sztori, remélem tudtam egy kicsit segíteni benne, hogy lásd, pl. az alkoholból is van kiút! Sok sikert, és erőt kívánok Neked, akárhogy is döntesz!

Én legalább fél évig nem fogadnám vissza,s utána is csak akkor,ha bizonyított!

van egy jó barátom, maga is függő volt(drog), de már pár éve leszokott. azóta függőkkel foglalkozik és sokat mesél nekem a tapasztalatairól. tudod, az a baj, hogy az ilyen komoly függőségtől még akarattal is nehéz megszabadulni, anélkül pedig lehetetlen. el kell érni nála, hogy ne csak ígérgessen hanem igazán akarja és tegyen érte. azt mondta, hogy sok embernek segít, ha kiteszik otthonról, mert észbe kap, de nem minden esetben van így. csak akkor fogadd vissza, ha keresett egy segítő csoportot. azt kell megérteni, hogy a függőség egy lelki eredetű betegség. ha elfogadja, hogy beteg, akkor azt is meglátja majd, hogy tenni is tud ellene. ez a legnehezebb, mert nem ismerik be magukról, hogy ez betegség. egy segítő csoport megtanítja neki, hogy hogyan tud a függősége nélkül élni, mert elmúlni sosem fog, de tünetmentes lehet és ez a lényeg. erre próbáld irányítani és akkor fogadd vissza ha csinálja, eljár. hidd el, hatásos. egyébként te is kérhetsz tanácsot ilyen csoportoktól, ők tudják a legjobban hogyen lehet segíteni neki.

Az kell, hogy ő akarja. De azt nem tudom, ezt hogy lehet (el lehet-e) érni nála.