Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Állandó kényszerérzet kínoz,...

Állandó kényszerérzet kínoz, mi lehet a megoldás rá?

Figyelt kérdés

Rendkívül kellemetlen "géneket örököltem", s ezek miatt nem tudok normális szociális- és magánéletet élni. De hála pszichológiai érdeklődésemnek sikerült leszűkítenem az életemet jelenleg leginkább gátló tényezőket három fő problémára melyek: Az állandó kényszerérzet, perfekcionizmus és az idealizmus.

A probléma az, hogy rendkívül nehéz megszabadulnom tőlük, mivel egymást segítő láncolatot alkotnak, és mögöttük áll 10-15 éves beidegződött reflex. Úgy döntöttem, hogy legelőször megpróbálom a kényszerérzésemet legyőzni, ami miatt a napi tevékenységeim 95% ellen gátló kényszert érzek, és ebbe beletartozik szinte minden, még a hobbijaim is, amiket szeretek (itt "segít" be neki pluszba a perfekcionizmus). Ám a gond az, hogy a többi két problémával ellentétben erről egyszerűen semmit nem tudok. Se azt honnan eredhet, se a fajtáit, semmit... Az agyam egyszerűen csődöt mond, ha ennek a kutatására szánom magam, és akkor még hol vagyunk a megoldástól.


Tehát a kérdésem, hogy közületek, akiket hasonló érzés kínoz netán, hogyan oldjátok meg a dolgot? Vagy hogyan sikerült megoldani, túllépni rajta?

Ha esetleg valaki ismer pszichológiai könyve(ke)t a témában azt külön megköszönném, mivel amit eddig hasonlót olvastam (Mérgező szülők, Emberi játszmák, Sorskönyv, A szorongás alapformái, stb.) nem foglalkozott külön ezzel a témával. Lehet valami ritka lelki probléma netán, és ha az, mi a neve? Említették, hogy szociális érettségi szintem alacsonyabb, mint az intellektuális tudásomé, és hogy valahol most ragadhattam meg a tinédzserkori kényszer-periódusnál, de ha ez igaz netán, azért csak van belőle valami kiút. Ha nem is konkrétan a szó szoros értelmében vett "megoldást", mint afféle indiai csodamódszert keresek, mivel ilyen kétlem, hogy létezne valami megoldó kulcs, útmutatás csak van a problémára, ami segítségével aztán kitalálok magam is.


A válaszokat előre is köszönöm, és elnézést a "novelláért".


F/22

Kieg.: Járok jelenleg pszichológushoz.


U.i.: Valamivel komolyabb válaszokat kérek, mint a "Csak egyszerűen lépj túl rajta, ne gondolj rá, stb." mivel ha ez ilyen egyszerűen menne már évekkel ezelőtt megoldottam volna ezt a problémám. Valamint mellőzném a különböző tudományosan/pszichológiailag megalapozatlan, hatásvadász önsegítő könyveket és a vallásos beállítottságúakat.



2012. ápr. 4. 00:37
 1/4 anonim válasza:

[link]


és magyarul


[link]

2012. ápr. 4. 00:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Én gyógyszerészként azt mondom, hogy a pszichoterápiát egy SSRI szerrel is ki kellene egészíteni, legalább próbaképpen. Ehhez viszont pszichiáter szakorvos kell, hogy felírja.
2012. ápr. 4. 01:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:

Valóban OCD volna? Tudom, hogy az ember hajlamos minden betegséget magára venni, amiről éppen olvas, de nem tudom, hogy tényleg ennyire komoly-e a helyzetem. Mánia szerű kézmosás az nálam is megtalálható, mivel némileg irtózom az idegen anyagoktól (főleg a poroktól) és kisebb mértékben a saját testemtől/testnedveimtől, de ezt Riemann által leírt ("A szorongás alapformái") szkizoid személyiségi szorongásnak tudtam be, mivel arra is ráillik, bár ugyanakkor ugyanúgy illik rám a depresszív személyiség típus is, ami szinte kizárná egymást alapesetben.


Mondjuk gondolkodom azon, hogy biztosan jól írtam-e le a kényszere érzésemet, mivel a magyar nyelv vagy az én személyi szókincsem miatt kissé keverhető.

Azt a típusú kényszert (motivációt), hogy "Oh, de kedvem van ezt csinálni" általában a számítógép függőségem kapcsán érzem leginkább.

De mint említettem, az esetek 95%-ában a gátló kényszer lép közbe. "Ezt kell csinálnom? Ne már! Nincs kedvem! Nagyon nincs kedvem! Mindent megtennék, hogy elkerüljem ennek a megcsinálását." kb. valami ilyesmi játszódhat le a tudatalattimban legyen szó a ruháim elpakolásáról, felkelésről egészen a hobbijaimig, mint az írás (pl. naplót) vagy rajzolás. Pedig ezeket szeretném csinálni, és tudatos szinten tudom, hogy az egész életben mindenre lényegében "kényszerítve vagyok" mégse tudom miért érzem mindenben, még a saját hobbijaimra is hogy rá vagyok kényszerítve, és emiatt tiltakozom ellene, nem végzem el szívesen (vagy egyáltalán), amire a perfekcionizmusom még csak "rásegít", hogy inkább ne is álljak neki, mivel úgyse sikerülhet tökéletesre.

2012. ápr. 4. 14:09
 4/4 anonim ***** válasza:

Én ezt úgy oldottam meg, hogy magamra erőszakoltam a tevékenységeket akkor is, ha a "belső hang" azt mondta, hogy nem akarom. Ha akarattal leküzdöd és csak azért is tevékenykedsz, maga a tevékenység valamelyest már öröm. Realizáld magadban, hogy csak elkezdeni nehéz és erőltesd meg magad. Így idővel csak hozzászoksz.

Ha nem, akkor meg pszichológus. Ha több gondod is van, akkor meg annál inkább.

2012. ápr. 4. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!