Hogyan tegyem magam túl ezen a csalódáson? Lehet, jobb egyedül, álbarátok nélkül. Hogyan álljak ki jobban a magam dolgaiért?

Megpróbálom érthetően felvázolni a helyzetemet, remélem sikerül.

Zárkózott típus vagyok, és így nincs sok haverom sem. Barátnak is csak három, max. négy embert neveznék. Legalábbis, akikről azt hittem eddig, én is számíthatok legalább egyikükre, amikor nekem van komolyabb problémám, amit szeretnék elmondani, és annak is örülnék, már az is segítene, ha csak meghallgatna valaki.

Én magam az a típus vagyok, hogy aki hozzám fordul, nem küldöm el. A három-négy emberért pedig akár tűzbe is mentem volna mindeddig. Nekik elég volt egyetlen egyszer megcsörgetni, és én legalább azt megkérdeztem, hogy miért csörgetett meg?

Ma viszont nekem lett volna igazán fontos, hogy egy valaki meghallgasson. Kerestem többször mind a négy, közelebbi barátnak hitt személyt. Egész délután hívtam őket, és tudom, hogy nem dolgoznak akkor stb. tehát furcsa, hogy ennyire éppen ekkorra ennyi ideig elfoglaltak...

Hárman még csak meg sem csörgettek, hogy hívhatom őket...

Az egyik pedig pattintott, hogy nem tudunk beszélni. Pedig tudja, hogy baj nélkül nem hívnám 10x egymás után, szünetekkel. (Ha nem fontos, akkor egyszer hívjuk a másikat és várunk....)

Amikor végül este méltóztatott megcsörgetni ez utóbbi, elkezdte mondani, hogy elrontottam az estéjét, meg nincs ideje a dolgaimmal foglalkozni (de persze nekem előtte volt időm őt meghallgatni, amikor neki volt fontos), ne húzzam le, stb.

Most besokalltam ettől a megtapasztalástól, hogy én eddig mindig segítettem, legalább csak meghallgattam (még ha számomra is lehúzó volt a hangulata, és semmi érdekem nem fűződött hozzá...) bármelyiküket, amikor ők megtaláltak a problémáikkal. Viszont most ők, simán hátat fordítanak nekem, mondva, hogy megvan a maguk baja, stb.

Nagyon fáj, hogy ezt kellett megtapasztalnom ismét.

Ugyanis ez már a harmadik alkalom, hogy éppen olyan helyzetben hagynak magamra, amikor nekem van problémám (és csak meghallgatásra volna szükségem), és nekik nem érdekük, ha segítenek.

Úgy érzem, ezek után, hogy én is csak a saját időmet pazarolom rájuk, amikor bezzeg megtalálnak.

Lelki szemetesládának érzem magam, mintha arra használnának csak.

Úgy érzem, jobb akkor ha magamra maradok, így a saját dolgaimmal foglalkozom kizárólag, és nem kapom a pofont, hogy én szánok rájuk időt, ők pedig érdek nélkül nem.

30/N