Hogyan mondjam meg a páromnak, hogy nem szeretnék vele lakni? Jobb egyedül, mint valakivel stresszben?

szerintem is. olyan nincs, hogy valaki a párjával nem akar együtt lakni, szóval inkább nem akarsz a párja lenni.

hacsak nem lehet éretlenségre fogni, de gondolom nem vagytok már 20 évesek. vagy igen?

''A 2 éves fia sem nekem való. Még nincs türelmem a gyerekekhez.''

Volt egy fél éves gyereke, mikor összejöttetek, azóta is csak balhé van, ha most nem szeretnél vele lakni, később sem akarsz majd, ne haragudj, de szerintem ez a kapcsolat nem vezet sehová.

Ha van egy két évese és már másfél éve együtt vagytok, akkor már felnőhettél volna a feladathoz. Egy családapa szerepébe csöppentél. Egy családapa pedig nem teheti meg, hogy akármikor csak magával és a barátaival legyen.

Ha ez a szerep neked még terhes, akkor tényleg hagyd elmenni őket, hátha talál szegény nő végre egy olyan férfit, akivel a gyermekét felnevelheti.

Egyetértek az előzővel!

Bár egyébként 1,5 évvel ezelőtt is tudtad, hogy van egy kisfia.. Szóval ilyen téren mi változott?

Biztos, hogy nem jelentene megoldást az, ha hagyna egy kicsit téged is "élni" a párod? Mert ha igen, azt mondom, hogy fussatok neki még egyszer, utoljára.

Ha viszont a kisgyerek is ugyanekkora probléma a kapcsolatotokban, akkor felesleges újabb köröket futni!

Egyébként arra is nagy szükség lenne, ha ti kettesben is el tudnátok menni szórakozni, vagy akár barátokkal, stb. - erről ugyan nem írtál, hogy hogy van, de általában az anyukák nagy többsége otthon van non-stop a kisgyerekkel és nem csoda, ha "bekattan" szegény, ha nem tudja mikor kiereszteni a gőzt és már az élő fába is beleköt!

Másfél éve jártok, egy hónapja laktok együtt, ez idő alatt rájöttél, hogy nem vagy alkalmas (még) családapának.

Úgy tisztességes, ha ezt mielőbb megmondod neki, és segítel úgy elrendezni további sorsukat, hogy az a lelkiismereted előtt is tisztességes legyen. Segítel neki vissza-költözni a szüleihez, vagy olyan albit találni, amelyet fenn is tud tartani, vagy ha te költöztél hozzá, akkor a vele való beszélgetés után mielőbb minden cuccoddal együtt eltűnni az életéből.

Ha már most, viszonylag ez elején ilyen rosszul érzed magad ebben a kapcsolatban, akkor szakítsatok.

Én nő vagyok, a férjem oda megy, ahová csak szeretne, hiszen én örülök annak, ha kikapcsolódik a haverokkal és jól érzi magát (persze én is eljárok a barátnőimmel), s így számomra érthetetlen, hogy sok nő miért ilyen dili, hogy a párját nem engedi haverozni, és csak ő, ő, ő...

Hidd el, fogsz találni olyan lányt, aki nem szakít el a barátaidtól!

"Egy családapa pedig nem teheti meg, hogy akármikor csak magával és a barátaival legyen."

1. nem az ő gyereke.

2. ha eljön az ideje, majd vállal sajátot.

3. nekem van férjem, gyerekem is, de sosem dirigálnék a férjemnek, hogy hova menjen vagy ne menjen. sok nő nem érti ezt meg, h pont így taszítja el magától a férfit, minél jobban fogja. Érdekes, mi meg tudjuk beszélni, hogy mikor ki megy haverozni/barátnőzni, ezáltan nincs vita, nincs kimerülve egyikőnk sem idegileg a gyerekvigyázás miatt.

Mindent meg lehet beszélni, s ha a férfi érzi, hogy nem az "anyja" vagyok aki dirigál, akkor boldogan jön haza és partner minden helyzetben.