Nem vagyok már normális?! V. mi tanács?

19/l vagyok,érettségi előtt álló. Legkisebb gyerek, két tesóm már nagy,külön élnek. Nem akarok felnőni,örökre gyerek akarok maradni,félek egyedül élni,elindulni a világba nem bízom magamban nem vagyok jóban magammal önbizalmam alig van,elégedetlen vagyok szinte minden porcikámmal!

Január körül kezdődött hogy pánikroham félék jöttek rám,szív dobogás izzadás remegés szaladgátlam wc-re nagy dologra kis dologra, volt hogy egész nap féltem és remegtem, mentem is volna el hazulról de nem is, néha úgy éreztem megfulladok alig kapok levegőt. majd erre rá már rögeszmés gondolatok jöttek rám, hogy én meg halok ezektől a rosszul létektől ,sírógörcseim voltak. Állandóan attól féltem hogy a másik percben már végem mad azt következett hogy de 1x úgyis meghalok de hogy én nem akarok soha és örökké élni akarok.. majd ez idővel enyhült miután családdal utána olvastunk hogy pánikrohamba meg az ilyen rosszul létekbe belehalni nem lehet. A haláltól való félelmem is jobb már mert tudatosítottam magamban,hogy ezektől a rosszul létektől nem halhatok meg és az elmúlással is megbarátkoztam,mert rájöttem hogyha egészségesen élek és vigyázok magamra akkor sokáig fogok élni.( és közben rájöttem,hogy a halál után van valami, úgy hiszem mennyország,de ez kinek mi) ugy hogy ez is megnyugtat. Nah de most már más a rögeszmém,hogy a szüleim családom 1x már nem lesz és hogy én nem akarok sose egyedül maradni,mi lesz velem nélkülük,főleg anyukámék nélkül. Ez a gondolat gyakran annyira kiborít hogy sírógörcsöm lesz és nagyon szomorú leszek majd ahogy jön el is múlik idővel.

Pszichológusnál már voltam eddig 2x konzultáción, sokat segített eddig is.

Valaki aki hasonló cipőbej jár/járt tudna nekem tanácsot adni? annyira már rájöttem,hogyha jóban lennék magammal és bíznék magamban akkor valszeg ezek a dolgok nem lennének nálam,de annyi minden bánt,hogy egyszerűen nem tudok magamban rendet rakni normálisan és véglegesen. Tudom hogy mindez lelki dolog és a testem üzen,hogy gond van meg kell oldani. Ha önbizalomra tennék szert és minden napomat úgy élném,és az csinálnám,ahogy és amit szeretnék ezek a dolgok elmúlnának? Vagy örökre ilyen furának maradok??? Már elkezdtem a változtatást,csak ugye mikor rá tör az emberre a sok hülyesége,eléggé nehéz megőrizni a hidegvérét..

Előre is köszi!