Az alábbiak alapján mi a véleményed rólam? Mert nekem egyszerűen fogalmam sincs mások mit gondolnak rólam.
Szükségem van kívülállók véleményére, mert nem vagyok tisztában azzal, hogy milyen a személyiségem. Érdekel mások mit gondolnak rólam, de soha nem kérdeztem meg konkrétan, hogy: hé te milyennek látsz engem? Nem az ilyen sablon szövegekre gondolok, hogy kedves, jószívű stb. Ahhoz, hogy magamat jellemezzem, picit szükséges a családi háttér bemutatása. Apum elhagyott nagyon pici korunk óta, a bátyámat és engem egyedül nevelt fel anyum. Nagyszerű asszony volt, mindent megtett értünk, csak épp tilos volt előtte bármilyen személyes problémáról beszélni. Soha nem mondta el mi bántotta, soha nem tudtuk mi jár a fejében, mert mindig mosolygott és felhúzott egy álarcot, ami mögé soha nem pillanthattunk be. Úgy nőttem fel, hogy senkinek nem beszéltem a legmélyebb problémáimról, csak a naplómba írtam le, ami rengeteget segített. Egy-két barátnőm volt, de nem tudtam teljesen megnyílni előttük, valahogy mindig úgy érzem, mikor megnyílnék, hogy á, biztos csak meghallgat az illető, de nem igazán érdekli. Ennek ellenére jól esett, hogy nekem kiöntötték a szívüket, és segítettem is, amiben csak tudtam. Nem tudom miért, de valahogy olyan személyiségem lett, hogy van egy-két őszinte barátom, de olyan, hogy "legjobb barátnőm" nincs most se. Ettől nagyon szenvedek. Egyszerűen NEM TUDOK legjobb barátként tekinteni senkire, nem tudok olyan rendkívül meghitt, bizalmas kapcsolatot kialakítani. Pedig nagyon szeretnék egy legjobb barátnőt:) Ez egy dolog.
Azért beszéltem múlt időben édesanyámról, mert tavaly meghalt. Itt jön az igazi probléma: azóta minden nap, hiányzik, érzem az űrt, DE nem érzek olyan mélységes fájdalmat, mint amilyent szerintem egy anya halálakor kellene. Emiatt felemészt a bűntudat, mert gyakorlatilag alig ismertem a saját anyámat! Mindent, de mindent másképp csinálnék ha még élne! Egész életemben nem éreztem mély szeretet iránta, gyakran ivott, ilyenkor hatalmas veszekedések voltak, és gyűlöltem őt, amikor részeg volt! És SAJNOS nem tudok tenni ellene, de most is haragszom rá kicsit, mert rengeteg titkot hagyott hátra, amiket már sose tudok meg, pedig jogom lenne tudni.
Kamaszkoromban hisztis voltam, voltak kisebb dühromamaim, mikor anyum ivott. Anyum halála óta az idegeim kikészültek, azóta folyamatosan negatív dolgok értek, tényleg semmi pozitívumot nem tudnék mondani: nagymamám gyakorlatilag belehalt a bánatba, rengeteg adósság halmozódott fel, az egyetemen a vizsgák valamennyire elterelték a figyelmem, de rengeteget stresszeltem azok miatt is. (amúgy is majdnem mindenen aggódok)Rengeteget sírok azóta, egyszerűen megnyugtat, néha alig bírom abbahagyni. Mindenki azt mondja, hogy nagyon erős vagyok , és hogy ők nem bírnák a helyemben, de én azt érzem, hogy egyre inkább kikészülök, nemhogy erős lennék. Egyedül a párom az, aki képes megnyugtatni, ám elég egy pici veszekedés, és elfog a düh, ilyenkor egy-két másodpercig mintha kihagyna az agyam, nem tudok gondolkodni. Van úgy, hogy utána nem emlékszem, hogy milyen szavakat vágtam a párom fejéhez.
Még egy dolog, és ez a legnagyobb: újabban nincs akaraterőm, szorgalmam. Pl. a múlt hétvégén zsinórban néztem a Dr. House évadokat, egyszerűen nem bírtam leállni. Szóval úgy vagyok, hogy pl. ha valami dolgozatot meg kell írni másnapra, általában csak utolsó nap vagyok képes leülni és megírni, ilyenkor akár reggelig is fennülök és írom, ahelyett, hogy elkezdeném egy-két nappal azelőtt. Mindent, de mindent utolsó percre hagyok, és ez kiakaszt!
Még egy utolsó dolog, ami szintén bánt: nagyon szeretem a páromat, de önző vagyok bizonyos szempontból. Annyira el vagyok foglalva a problémáimmal, hogy nem veszem figyelembe az ő esetleges problémáit, gyakran tudatosul bennem, hogy ne sajnáltassam már magam,de sokszor nem:( Pl. neki fáj a háta a fizikai munkától, és nekem fáj a fejem az egész napi gépezéstől, vagy bármi bajom van, eltörpül a szememben az ő gondja. Ez mitől lehet így? Beszélgettünk már erről, de azt mondta, ő így fogad el, így szeret, amilyen vagyok. Egyébként szerinte leértékelem magam, pedig nem kellene, egyetértetek vele? Szerintem reálisan felmérem a dolgokat, csak épp nem tudok eligazodni magamon. Mivel nyugtathatnám le magam, mert nagyon sok mindent magamba fojtok? Nagyon jól esett, hogy kiírtam magamból:)Köszi annak, akinek volt türelme végigolvasni:D
válasza:"Egyszerűen NEM TUDOK legjobb barátként tekinteni senkire, nem tudok olyan rendkívül meghitt, bizalmas kapcsolatot kialakítani. "
Fordulj pszichológushoz, ha érdekel, hogyan fejlesztheted a társas képességeidet.
"minden nap, hiányzik, érzem az űrt, DE nem érzek olyan mélységes fájdalmat, mint amilyent szerintem egy anya halálakor kellene."
Minden nap hiányzik, nem? Akkor miből gondolod, hogy nem érzel elég "mélységes" fájdalmat? Ezt nem tudhatod, mert ennek nincs mértékegysége. Ha minden nap hiányzik, akkor eléggé fájhat az elvesztése. De az belátható, hogy az élet nem állhat meg, legalábbis hosszabb időre, a gyász miatt. Az a dolgok rendje, hogy az egyes generációk egymást követik. Ha a gyász a végtelenségig tartana és nem lehetne kimászni belőle, akkor megállna az élet. Tehát ebből ne csinálj magadnak bűntudatot.
"nem éreztem mély szeretet iránta, gyakran ivott, ilyenkor hatalmas veszekedések voltak"
Az alkoholistákkal nehéz kijönni, és ez nem a te bűnöd.
"Anyum halála óta az idegeim kikészültek, azóta folyamatosan negatív dolgok értek"
Pszichoterápia segíthet túllépni a múlton. Nem hagyhatod, hogy a múlt súlya visszahúzzon és ne legyél képes többre, mint az elődeid. Gondolom, nem az a terved, hogy az ő hibáikat ismételd. Ennél az élet kicsit többet is kínál.
"Mindenki azt mondja, hogy nagyon erős vagyok , és hogy ők nem bírnák a helyemben, de én azt érzem, hogy egyre inkább kikészülök, nemhogy erős lennék."
Mások jobban tudják, hidd el.
"újabban nincs akaraterőm, szorgalmam."
"Mindent, de mindent utolsó percre hagyok, és ez kiakaszt!"
Újabban nekem sincs. Itt írogatok a gyk-re, pedig van fontosabb dolgom is... Menjél napra, mozogj, szedj vitaminokat és ásványi anyagokat (nekem bevált a cink és a b-vitamin), szerezz be jó zenéket (relaxációhoz klasszikusokat, felpörgéshez punkot, rockot, metált, katonazenét). Ha valamilyen munkád van, határozd el, hogy 5 percet fogsz foglalkozni vele, aztán megnézel egy dr. House-t. Na most ez a kettő így elég kíméletes ahhoz, hogy tényleg leülj pár percet dolgozni. És figyeld meg, az 5 perc végére belerázódsz a munkába és órákat is dolgozhatsz zsinórban.
válasza:Erős gyászt érzel szerintem pedig. Az, hogy nem zokogod tele a párnádat, nem értékmérő.
Elég fontos az, hogy a szülők mennyire mutatják ki az érzelmeket. Amúgy is vannak emberek, akik egyszerűen jobban tudnak olvasni az arcvonásokból, vannak, akik nem. Valószínűleg anyud téves információkat közölt feléd, amikor mondjuk egy mély fájdalmát is a mosolygós álarca mögé rejtette, mert így nem tanultad meg pontosan leolvasni az érzelmeket. Valószínűleg te pont ugyanazért nem tudsz teljesen senki felé sem megnyílni teljesen, mert anyud sem tudott. Eltanultad ezt a viselkedésformát. Ezen nagyon erősen, tudatosan, hosszú idő alatt lehet csak változtatni.
Az önzőség feltehetően ugyanebből fakad. Én nem önzőségnek nevezném, hanem az empatikus képesség hiányának. Amúgy is az emberek hajlamosak magukat jobban sajnálni, mint embertársaikat.
Az a megjegyzésed, hogy nem tudod, hogy a barátaidat valóban érdeklik-e a problémáid, valóban utal arra, hogy vannak önértékelési zavaraid. Valószínűleg gyerekként nem kaptál megfelelő visszajelzéseket, így az érzelmeket egyszerűen nem tudod értelmezni.
Az alkoholista anyára dühvel való reagálás teljesen normális. Ha kicsit kihagy az agyad egy-egy stresszesebb helyzetben, az egy ún. rövidzárlat, amit a hirtelen feltoluló érzelmek (és ezáltal: hormonok, pl. adrenalin, tesztoszteron - nőkben is! -) okoznak. Lényegében ez is egy természetes állapot, de a stressz hosszabb távon károsítja a szívet, illetve az ilyen szintű ingerültségi állapotba kerülés szerintem jelezhet előre egy komolyabb problémát is. Tanácsolom, hogy tudatosan próbálj ügyelni az indulataidra.
Erősítsd az önképedet azáltal, hogy írsz egy listát, akár közösen a pároddal, hogy mik a jó, és mik a rossz tulajdonságaid. A jó listát gyakran olvasgasd magadban. Az sem rossz megoldás, ha a tükörben a szemedbe nézel, és azt mondod: "szeretem magam. Mindenki más is szeret. Szép vagyok. Szeretem, amikor jó a kedvem." Stb. Állítólag csodákra képes egy ilyen egyszerű szuggerálás.
Még egy tanács: kezdj el sportolni. Tök mindegy, mit. Levezeti a feszültséget, növeli a kitartást, az akaraterőt, örömet okoz; a szervezeted boldogsághormonokat termel közben, és sikerélménnyel tölt el. Csupa jó hatása van.
Ne haragudj a hosszú válaszért. Remélem, segítettem!
Az elöttem szólók már mindent leirtak, igy én már csupán pár egyszerübb véleménnyel és egyéni apró tapasztalatokkal szolgálhatok :)
Nagyon meglepödtem, mert hasonlónak tününk ahogy elolvastam amit irtál. Természetesen, részletekben eltér "életünk története", de a lényeg megmaradt ugyanannak. Sokszor úgy éreztem nem birom az idegszálaimon a súlyokat, kértem a szüleim had mennyek el pszichológushoz, had beszélgessek valakivel korlátok, akadályok, büntudat és aggodalom nélkül mert nem volt egy személy sem akivel megtehettem volna. Egyszerüen féltem attól hogy mit gondolnának, ha "tényleg" megismernének. De azt mondták nem kell az nekem. Szóval magamnak kellett megoldani a dolgokat. Elöször a sportban találtam meg. Kaptam egy futógépet, edzöterembe jártam vagy tornáztam. Utána elkezdtem találni egy hobbit: az emberi testbeszédet próbáltam/próbálom megfejteni, mert ügyvédi szakmára pályázom, és ahhoz remek segitség lenne. A harmadik a saját stilus kialakitása lett. Elterveztem egy összeállitást, nézegettem videókat YouTubeon ötletekröl ( Outfits, outfit of the day, haul, spring fashion stb. ) És ha meglett egy ötlet, szép lassan megvettem a "hozzávalókat". Mostanság pedig új mániám lett hogy orosz zeneszámokat hallgatok. A zene nagyon sokat segit. Képzeletben lejátszom a megvalósuló álmaimat, és ez feltölt pozitiv energiákkal. :)
Szerintem szépen lassan találj olyan témákat amiket érdekesnek találsz, épisd fel a stilusod, találj hobbit. A hobbival jönnek az ismerösök, ismerösökkel barátok, és a stilusban megtalálod önmagad. Remélem segitettem, sok sikert! :)
válasza:01:41
"szerezz be jó zenéket (relaxációhoz klasszikusokat, felpörgéshez punkot, rockot, metált, katonazenét). Ha valamilyen munkád van, határozd el, hogy 5 percet fogsz foglalkozni vele, aztán megnézel egy dr. House-t. Na most ez a kettő így elég kíméletes ahhoz, hogy tényleg leülj pár percet dolgozni. És figyeld meg, az 5 perc végére belerázódsz a munkába és órákat is dolgozhatsz zsinórban."
Attól függ őt mi pörgeti fel, nem biztos, hogy őt a rock indítja be, én voltam olyan "depresszív" szakaszban, ahol ez a zene http://www.youtube.com/watch?v=1kclzyYz25I indított be és ha most meghallgatom elképzelni sem tudom, ez hogy történhetett.
ÉS pont, hogy a Dr.House volt az a sorozat(a másik 20 mellett) amiből inkább naponta megnéztem 4-5 részt tanulás helyett, mert annyira beszippantott a világába.. én inkább azt mondom, hogy nézzen "Két pasi és egy kicsi"-t, az úgyis olyan borzalmas, hogy könyörögni fog a tanulásért. :DD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!