Mit tegyek, ha egyszerűen félek az emberekkel beszélni?

nem kell egyből kiselőadást tartani. inkább kérdezgesd őket, a csajok ugyis jobb szeretnek magukról beszélni, te figyelsz szpen, és továbbkérdérdezgeted a téma kapcsán. majd kialakul "lö beszélgetés"

bátorság , fog menni ;-)

Szia!

Én is hasonló voltam hozzád, mindaddig, míg rá nem ébredtem, hogy mi is az életem valódi célja. Egy augusztusi napon leültem beszélgetni édesanyámmal, arról, hogy mi is szeretnék lenni, ha nagy leszek(ekkor 12 voltam). A foglalkozást, nem szeretném megemlíteni, nevezzük csak X-nek! Első hallásra, elmosolyodott, s így szólt:kisfiam, egy x nem olyan, mint amilyen te vagy, sokkal szókimondóbb, nem hunyászkodik meg, és folyton az igazát hajtja.

Egy perc néma csend, s felemeltem a hangom, de én azért is x leszek!

Szeptemberben megkezdődött az iskola(fontos, hogy tudd, hogy azóta osztom az észt, és egy kicsit okostojás vagyok) és társaim meglepődtek, mert nem az a nyámnyila gyerek lépett be közéjük, aki júniusban kibattyogott a padok közül. Azóta nincsenek problémáim a lányokkal sem, régen nem álltak velem szóban, ma már alig tudom őket lerázni.

ÉS mindezek mellett nem káromkodok, hívő vagyok, és néha még templomba is járok. A magabiztosság, és a siker iránti vágy nem azt jelenti, hogy nem lehetsz erkölcsös ember!

Nyugodtan menj oda és mond a szemükbe a véleményedet, rögtön felszabadultabb leszel.

Kinézetedet, pedig változtasd meg:

ne hordj nagy feliratos pólókat, hanem inkább egyszínű gallérosakat, és a felső egy-két gombot hagyd nyitva, ebből látni fogják a csajok, hogy neked benőtt a fejed lágya. Fésüld hátra a hajadat. Ollóval vágd le a pelyhes szakálladat, és bajszodat, hogy egy kicsit megerősödjön, fontos, hogy még ne borotválkozz, mert még úgy néznél ki, mint chewabka a star warsból.

Az én korom 17, különb vagyok társaimnál, s ezt nem hülyeséggel, erkölcstelenséggel, és kanosodással, hanem ésszerűséggel és egy kis imperializmussal értem el, használd ki a lehetőséget. Ne feledd a mottót: Dividi et Impera! Oszd meg és uralkodj! Ha uralkodni akarsz, csak akarnod kell, s akkor nem lesznek problémáid, építsd fel a saját birodalmadat!

Majd értesíts hogy ment :) kíváncsi vagyok, én is hasonló vagyok, mint te csak lányba :D bár nekem nem ilyen nehéz a helyzetem, régebben előfordult, hogy csúfoltak. De mára már elfogadtak ilyennek. Nekem igazából csak meg kell ismernem az embereket, utána már én is meg tudok nyílni és bőbeszédűbb leszek. Több idő kell míg meg tudok nyílni, mint másoknak. A végén meg rájönnek, hogy nem is vagyok én olyan csendes :D sőt...

Nem vagy egyedül ezzel a problémával, nagyon sok ember van, aki ilyen visszahúzódó.

Remélem sikerül neked is beilleszkedned. Sok sikert és kitartást! :)

A tünetek alapján szociális fóbiád lehet. Lehet, hogy csúnya neve van, de nem reménytelen a helyzet.

[link]

Ez idővel van, hogy elmúlik, de mindenképpen érdemes kezelni. A legjobb az lenne, ha tudnál beszélni egy megfelelő szakemberrel (pszichológus vagy ha súlyosnak érzed, pszichiáter). A nagy hátránya ennek a megoldásnak, hogy ha egy osztályközösségben kiderül, hogy valaki pszichoterápiára jár, akkor azonnal a többiek céltáblájává válik. Ebből következik, hogy nem érdemes nagy dobra verni, ha mégis szakember segítségét veszed igénybe.

Egy másik lehetséges út a kognitív viselkedési terápia "csináld magad" módon. Ennek a lényege az, hogy fokozatosan, apró lépésenként szoktatod hozzá magad azokhoz a helyzetekhez, amiket problémásnak érzel, és nem hagyod, hogy ezekből a helyzetekből kihátrálj. Tehát pl. az első napon csak odaköszönsz valakinek. A következő napon már pár mondatot is válthatsz vele. És így tovább.

A lényeg az, hogy vegyél erőt magadon, csináld végig, jó eséllyel meglesz az eredménye az erőfeszítéseknek.

Ne törődj azzal, hogy esetleg hülyeséget mondasz. Mindenki mond hülyeségeket, mindenki tévedhet. Ezt el kell fogadni, nem szabad tragédiaként felfogni.

"Nincsen semmilyen témám amiről bárkivel is tudnék bármit beszélni."

De biztos van. Gondold végig. Mindenkinek vannak olyan gondolatai, érzései, amiket megosztana másokkal. Lehet olvasni és az olvasottakról beszélni. Lehet hobbiról, szabadidőről, bármiről. Lehet jövőről, álmokról, elképzelésekről. Beszélni bármiről lehet. Nincs rossz beszélgetőtéma, legfeljebb nem megfelelő beszélgetőpartner...

Adj hálát az Égnek!

Te mélyebb gondolkodású vagy, mint a többiek, már csak azért is, mert elgondolkodsz ezen a dolgon. Én is ilyen voltam fiatalabb koromban, és nagyon zavart, ezért tudatosan megpróbáltam változtatni, mindig figyeltem a szituációkat, és kiértékeltem, hogy hogyan kellett volna cselekednem, hogy jobban érezzem magam, eleinte nagyon nehezen ment, majd eljutottam egy olyan pontra, részben a tudatos odafigyelés, részben az élet eseményinek hatására, mikor szinte már a természetemmé vált, hogy nyitottabban állok egye-egy szituációhoz, ki merem fejteni a gondolatom egy-egy témáról pl. egy osztály előtt, és már nem értem, hogy régen hogy okozhatott ez gondot,de ez inkább jó színészkedés, és azóta nagyon szerencsésnek érzem magam, mert olyan filozófiai dolgokat érthetek meg amit a felszínes, folyton a semmiről beszélő emberek nem. Próbálj (és ne csak te, hanem mindenki, aki ilyen beállítottságú) eltávolodni a szituációktól, és figyeld magad külső szemlélőként, nem baj, ha nem sikerül eleinte úgy kezelned a dolgokat, ahogy szeretnéd. Tanulj belőle, értékeld ki, legközelebb hogy kell csinálni. Szépen lassan, mire kell, átalakulsz. De belül maradj mindig ilyen : )