Van ilyen személyiségzavar? Mi ez?
- szorongás szociális helyzetekben: ha már felszállok a buszra, már akkor rosszul érzem magamat, nem beszélve boltba való bemenésről
- érzéketlenség, mások akár szándékos megbántása
- sokminden alól kihúzza magát, csak hogy ne kelljen szerepelni- mindig elértem, hogy pl ne kelljen szerepelnem, osztály előtt felelnem, pl "beteg lettem" és hasonlók.
- mikor mások nem látják/nem tudnak róla, titokban nagyon könnyen, szinte mindenen elérzékenyül- szégyellem, de szó szerint bármilyen filmet nézek, végigsírom, vagy látok egy képet, és tökmindegy, milyen a lelki állapotom, könnyen elsírom magam.
- ha túl nagy mennyiségben érzek valamit, akár pozitív, akár negatív, 'túltöltődök' és elsírom magam
-az Asperger szindróma jópár tünetét magában hordozza
(magányosság, nyelvtehetség(másfél évesen folyékonyan beszéltem, emellett majdnem anyanyelvi szinten tudok angolul, franciát, japánt és svédet tanulok, nagyon jó a nyelvérzékem), fejlett szókincs, kiskorban "zseni", képes felismerni azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, együttérzés hiánya, kerüli a szemkontaktust,nincsenek spontán vágyai arra, hogy másokkal együtt tevékenykedjen, stb)
- helytelenül alkalmazza a társas interakciókat szabályozó gesztusokat; állandóan vigyorgok, nem tudom abbahagyni, egyszerűen nem tudom miért, ha szomorú vagyok, ha zavarban vagyok, ha jókedvű vagyok, akárhogy érzem magam, állandóan vigyorgok.
- ragaszkodik speciális, semmi haszonnal nem járó rutinokhoz vagy rituálékhoz:ha megyek valakivel az utcán, pl, ha egy oszlopot kétoldalról kerülünk ki, visszamegyek és azon az oldalon megyek át, ahol a másik fél ment át. Nem tudom elviselni ha így valamit két oldalról kerülünk ki.
- folyamatosan foglalkozik egyes tárgyakkal, vagy annak részeinek vizsgálatával.
- az elmondottak szó szerinti értelmezése, kóros bőbeszédűség, a finom árnyalatok félreértése, és a mások számára érthetetlen metaforák használata, Nem értik a stílusalakzatokat, a humort, az iróniát és a csipkelődést
-hosszan beszélhet egy számára érdekes témáról, figyelmen kívül hagyva a hallgató jelzéseit, és észre nem véve azt, hogy érdekli-e a hallgatót az, amiről beszél
-nem tudja visszatartani a gondolatait
A minták kis mértékű változásait is észreveszik, legyen szó akár tárgyak elrendezésének, vagy egy jól ismert kép részleteiről. (Volt hogy 2hónap múlva is emlékeztem, hogy a bátyámnál, akinél 2 hetente voltam, pontosan hova tette el az ollót és azonnal eszembe jutott)
- Nehezen alszanak el, túl sokszor ébrednek fel éjszaka, vagy túl korán kelnek
- Nem tudja megmagyarázni, szavakba önteni az érzelmeit
- Gyakran előfordul, hogy más számára logikátlan dolgokra asszociál bizonyos helyzetekben
-szokatlan gyorsaság, felfogóképesség- a 45 perces dolgozatokat 10 perc alatt megírtam, nagyon kevés hibával
-depresszió, rossz közérzet,hangulatingadozás
-önpusztítás- gyakran volt hogy nem tudtam, hogyan dolgozzak fel bizonyos nagy dózisú érzelmeket, ezért előfordult hogy egy vasdarabot felhevítve megégettem a kezemet; úgy éreztem, ezzel fizikai formában jobban el tudom viselni az érzéseket.
11 éve járok pszichológusról pszichológusra, de senki nem ért semmit, és már nem tudom, mit kezdjek magammal, mert muszáj lesz valahogy beilleszkednem, mert "kirepülök", elköltözök, és szeretnék egy boldog életet élni.
Köszönöm
"szorongás szociális helyzetekben"
Társas helyzetekben. A "szociális helyzet" az az, hogy pl. hány hajléktalan van Józsefvárosban.
Amúgy meg menj pszichiáterhez (ne ahhoz, akihez fölöslegesen jártál 11 évet, hanem kérdezz meg egy másikat). Leírásod alapján arra tippelek, hogy fiatal vagy (16-20 éves) és a korodnak megfelelően egyrészt sokat szorongsz, bizonytalankodsz, másrészt szeretnél kiváló/különleges/egyedi lenni vagy annak is érzed magad, és a kettő együtt, meg az, hogy utánaolvastál a wikipédián a pszichiátriai betegségeknek, azt eredményezi, hogy sportot űzöl abból, hogy "tüneteket" fedezz fel magadon.
Érzékenység, alvászavar, agresszió, logikátlan asszociációk, önbüntetés - a legtöbb emberrel ezek hébe-hóba előfordulnak, csak az nem mindegy, mekkora mértékben vannak jelen, mennyire merev jellemzők, és összeállnak-e valami rendszerré, ezt meg csak szakszerű kivizsgálás tisztázhatja.
Az egészet igazából tetézi, hogy az orvosok, akikhez jártam sorra az évek folyamán nem vettek komolyan, az meg, hogy transzszexuális vagyok, a kutyát nem érdekelte, ami igazából megint csak tetőzi a dolgot. Viszont mindezek ellenére én nem érzem magamat betegnek vagy ilyesmi, egyszerűen tudni akarom, hogy mi ez.
Abban igazad van, 2. kommentelő, hogy utánaolvastam, de nem mondanám sportűzésnek, egyszerűen csak érdekelt hogy van-e valami rendellenesség amim van, ezért olvastam utána, de igazából nem volt olyan ami egy az egyben illett volna rám.
3. kommentelő; 19 éves vagyok, az önbüntetés kb 12 éves korom óta tart, kisebb-nagyobb hullámokban. Igazából nem érzem magamat úgy, hogy segítségre lenne szükségem- feltételezem, ez abból adódik, hogy nem segítettek soha rajtam az orvosok.
"Igazából nem érzem magamat úgy, hogy segítségre lenne szükségem"
Akkor definíció szerint tkp. nincs pszichés zavarod. Problémái mindenkinek vannak, de onnantól betegség valami, ha annyira megnehezíti valaki életét, hogy külső beavatkozásra van szüksége, hogy megoldja.
Menj el egy tisztességes, normális pszichiáter szakorvoshoz, vállald fel a terápiát, és ne olvass szakkönyveket, pláne ni idézz ide fél oldalakat belülök.
A többieknek mondom: NEM Asperger.
Első válaszoló vagyok. Kezdhetted volna azzal, hogy transzszexuális vagy, akkor a problémáid innen eredendőek, az ebből fakadó frusztrációból, így a terápiának is ebből kellene kiindulnia. A gond az az, hogy sajnos nagyon kevés szakember foglalkozik ilyesmivel, nem véletlenül nem érdekelte a kutyát sem, ugyanis nem ismerik és félnek bármit is lépni, ezt viszont a világ pénzéért nem ismernék be, így inkább süketnek tetetik magukat. :(
Megkérdezhetem, hogy tervezed-e, esetleg már meg is kezdted a nemváltást?
Első válaszadó:
Elkezdtem, már az utolsó szakvéleményt várom, ami ha megvan, nevet válthatok és elkezdhetem a hormonterápiát. Anyira nem vészes a helyzet, mert a környezetem (szüleim, barátaim, iskolaközösség) elfogad és jól kezeli, meg külsőre is inkább két nem közöttinek nézek ki, szóval a névváltás egy nagyon nagy előrelépés lesz, és a lelki megnyugvásomnak ez nagyon fontos.
Az igazi gond az valóban az, hogy nem találok egyszerűen olyan orvost, aki hajlandó foglalkozni velem, úgyhogy valószínű, hogy majd nyáron miután már Londonba költöztem, ott fogok keresni valakit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!