Depressziós vagyok, vagy csak bebeszélem magamnak?

16/L vagyok. Pár éve kezdődött hogy nagyon sokat sírok, vagy ha előtte tök másra gondoltam, eszembe jut valami és elkezdek sírni. Nem szeretem magam, szerintem csúnya vagyok. Mindig úgy érzem hogy csúnyának látnak az emberek, megjegyzéseket tesznek. Családról annyit, hogy tesóm bunkó, aki még az utcán is úgy megy el mellettem mintha nem ismerne, apámra gyakran rájön az 5perc, amikor leüvölti a fejemet, én vagyok a hülye meg a.. (persze tesómmal sose üvöltöznek), máskor meg játssza a kedveset. Anyával különösebb bajom nincs, de vele se szeretek beszélgetni, mert mindig valakit kibeszél hogy ilyen meg olyan, előtte meg jópofizik, és ezt én nagyon utálom.

Nem vagyok jó tanuló, 2-es 3-as, örülök ha nem bukok meg. Lusta is vagyok, de nincs is kedvem semmihez, tanulni se. Nincs kedvem minimálbérért éjjelnappal ülni egy kassza mögött, mert csak ezt látom magam előtt. Ha esetleg meglesz az érettségim, azzal se megyek sokra, más 3 diplomával nem talál munkát. Nincs sok barátom. Van legjobb barátnőm, de ő se tudja ezeket rólam, neki se mondhatom el ezeket, mert pletykás és mert még benne se tudok bízni, mindenki átver mindenkit. Legszívesebben egész nap aludnék, nem csinálnék semmit, utálok élni! Sokat gondolok a halálra is. Vagdosom magam (nem olyan durván, csak hogy fájjon, mert ez megnyugtat) De ezeket senki nem tudja rólam, én is meglepődök hogy hogy tudok ilyen jól színészkedni. Néha mikor reggel megyek suliba és sírni akarok, elmegyek a mosdóba, összeszedem magam és már nem is látják hogy baj van. Ötlet? Mit tegyek? Olyan régóta van ez így :((