Hogyan lehet ez ellen védekezni, ezt kikerülni?

Vannak, akik fiatal korukban, vagy akár később is magányos típusok, kevesebbet járnak társaságba.

Én is ilyen vagyok. Most például már hetek óta nem volt hétvégén programom - most lesz csak -, de ennek örülök is. Péntek délután járok egy bizonyos közösségbe, az elegendő is számomra.

Ha szünetekben egy hét alatt három programom van társasággal, az BŐVEN elég, sőt, ha négy-öt van akkor már kikészülök. Ideges leszek, nem megy az alkalmazkodás, úgy esek haza, hogy legszívesebben falat építenék a szobaajtómhoz.

A táborokat nem szeretem, egy elég nekem, sőt, néha sok is.

Amíg mások filmeznek, sorozatokat néznek, zenét hallgatnak és odafigyelnek a klippre és magára a szövegre, én a komoly, sokszor tudományos érdeklődési köreimmel foglalkozom, kérdéseket próbálok megválaszolni, dolgokat megérteni. Egyébként ez miért baj? Állítólag nagy gond, betegséget is jelezhet, és sokszor szakmabeli mondja - akitől kérdeznénk valami portálon -, hogy inkább szépirodalmat olvassunk...

Nagyon felelősségteljesen tudok gondolkozni, néha magamat is meglepem.

Szeretnék egy tudást, a tudásért tanulok, szeretem a becsületesen elért jó eredményeket.

Nagyon sokat tanulok, mert egyébként nem tanulok könnyen, több energiát kell belefektetnem, mint az átlagnak. Na jó, az átlagnál 1.5-ször, kétszer annyit.

Az ilyen felfogásúak, mint én, miért égnek ki szinte törvényszerűen? Miért bánják meg, hogy ilyenek voltak? Én még itt tartok, fiatal vagyok, de csak így megy... néha próbálok változtatni, de akkor oda lyukadok ki, hogy bizony csak így megy...

Kérdeznék még mást is...

Engem nagyon érdekelnek a tárgyak, a táj maga, az épületek, sokszor kb. minden második kő is. Szó szerint érdekelnek, lekötnek, róluk gondolkozom el, történetszerűségeket szövök, sőt, a minket körülvevő világ dolgai alapján alakulnak ki bennem a körülhatárolt, komoly, sokszor tudományos érdeklődésik köreim.

Most végzek az iskolámban, és fogok csinálni egy összefoglaló videót csak magamnak, maximum még a leendő családomnak mutatom meg, ha még akkor is lesznek számítógépek. Már tervezgetem a videót, és rádöbbentem, hogy kb. csak a fele fog az emberekről szólni, akiket megismertem, akik között éltem évekig. A többi dolgokról fog szólni: tárgyakról, helyszínekről, stb...

Még egy ilyet nem láttam...

Ez gond?