Pánik, vagy idegbetegség nem tudom, de mindig visszatér! Mit tegyek?
válasza: válasza:Voltam pszichiáternél, először egy idős, tapasztalt főorvoshoz mentem, ő azt mondta, nem szeretne gyógyszereket írni nekem, mert biztos benne, hogy ha találnék olyan munkát, olyan társat, ami nekem tetszik, szóval, ha sikerülne vágyaim szerint alakítani az életem, akkor egy csapásra eltűnne a bajom (igaza van!)na de könnyű azt mondani...Szóval, azt javasolta, sportoljak, az levezeti a feszültséget és próbáljak változtatni az életemen, ha pedig szükségét érzem, recept nélküli gyógynövényes nyugtatót szedhetek.
Sajnos sosem voltam sportos típus,néha nekikezdek, aztán hosszú időre abbahagyom..Az "életmód" változtatás folyamatban...
A gyógynövényes tablettáknak nincs sok haszna, én csak álmosságot tapasztalok tőlük,semmi mást.
Később az idős pszichiáter nyugdíjba ment és jött helyette másik, na, az nem beszélgetett, csak felírt két dilibogyót, xanaxot, meg valami antidepit, nem mertem folyamatosan szedni őket,én nagyon szkeptikus vagyok az ilyen nyugtatókkal szemben, már azért is,mert legtöbbször az ellenkező hatást váltják ki nálam, idegbeteg leszek tőlük és álmatlan.
Pszichológushoz is jártam, adott néhány jó tanácsot, hogyan küzdhetném le a félelmeim,de ezt sem mindíg sikerül megvalósítani a gyakorlatban.
válasza:Igaza volt az első orvosnak, a pánikbetegeken nagyon sokat segít ha megbeszélheti valakivel.
Én a legrosszabb időszakaimban nem sporthoz fordultam, hanem a hobbimhoz, ami lekötött: szétszedtem és összeraktam a motoromat, beállítgattam, javítgattam. Ezzel csak az a baj, hogyha ezzel tölti ki az ember az estéket, akkor a szociális részre - kapcsolat/barátok - nem jut idő.
Keress társaságot, nem kell hogy kapcsolat legyen belőle, csak meg tudd beszélni a dolgokat. Rajtam pl. sokat segített egy délutáni beszélgetés egy volt gimis haverommal. Kár hogy nem vettem fel amit mondott, az évtized motivációs beszéde lehetett volna. :)
szia nem írok egyenlőre semmit,
Csak két kérdésem van hozzád ..!?
tömegben is rosszul érzed magad?
Legyen az egy bevásárló központ vagy épp ha a buszon sokan vannak.?
Nem félsz attól a helytől ahol már rád jött egy pánik roham, hogy rád fog törni ugyanott egy másik (pánik) roham ?
privátban is nyugodtan vissza írhatsz,
én is pánik beteg voltam, és ez egy rohadt szar betegség....
mindenképp ír j vissza kérlek.
A tömeg leginkább akkor zavar, ha nehéz belőle kijutni.Például túl hosszú sor a pénztár előtt, vagy túl zsúfolt busz, ahol összenyomnak,taposnak.De hát ezeket szerintem legtöbben nem szeretik, meg alapvetően elég türelmetlen természetű vagyok sajnos.
Ez inkább úgy van nálam, hogy vannak helyek, ahol könnyebben rám jön a pánik, ez magával a hellyel kapcsolatos negatív érzéseim miatt van biztosan.Valójában szinte minden helytől félek, ami a lakásomon kívül esik, hiszen akár hol rosszul lehetek.Bár most már szerencsére jobban tudok uralkodni magamon.
Helló! Én hamar kijöttem belőle szerencsére mert még idejében elcsípték :)
Egy nagyon kedves pszichológushoz jártam fél évig heti egy alklommal autogén tréningre. Max. gyógynövényes nyugtatókat szedtem, de volt pár borzalmas napom. Igaz is, ahogy megoldódtak a problémák az életemben úgy a betegség is eltűnt. A gyökerét kellene megkeresni a problémának és azt megoldani, mert a többi más csak a tüneteket nyomja el, azért jön újra és újra elő szerintem.
A probléma nálam egy stresszes élethelyzet volt: munka, iskola egyszerre, továbbképzések ráadásul maximalist vagyok és nem bírtam a tempót, erre a szervezetem pánikkal válaszolt, hogy lassítsak. Rájöttem, hogy a pánik hasznos dolog, mert figyelmeztet mindig valamire! (MOST SOKAN OSTOROZNAK ÉRTE TUDOM...)
De így utólag arra jöttem rá, hogy a pánikreakció a tested-lelked üzenete, hogy változtass valamin, keress kiutat, mert a tehetetlenség és le nem vezetett stressz pánikrohamokat indukál bizony.
Az meg hogy a tömeg vagy busz vagy metró hozza elő, az csak a tárgy nélküli szorongás csúnya játéka, a szorongás bármire kiterjedhet ha te úgy akarod vagy úgy érzed.
Én nekem néha egy fekete táska vagy kukazsák látványa is elég volt de ez már a múlté....már kitombolta magát és megtanított arra, hogy merjek változtatni az életemen.
Remélem tudtam egy kis erőt adni, hosszú az út a fény felé, de megéri ezeket a láncokat ledobálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!