Miért nem érdekel semmi? Mit lehetne tenni ellene?
Kezdjük azzal, hogy 2008-ban "furcsa" tüneteim voltak, majd hosszas vizsgálatok után kiderült, hogy állítólag pánikbetegség.Nem szedtem rá semmit, mert nem akartam még gyógyszer mellékhatásokkal is küszködni, lassan "kihevertem" itthon.Sajnos ez a pánik mizéria épp akkor jött, mikor tele voltam tervekkel és még volt bennem inspiráció a megvalósításukhoz.Volt bennem lelkesedés, kíváncsiság a változások iránt.Nos, azóta eltelt több, mint 3 év,fizikailag már egész jól vagyok, nincsenek rosszulléteim, a félelmeim is minimálisak, de azt vettem észre, hogy valami miatt egyáltalán nem vágyom emberek közé, nem vágyom társra, nem motivál sem az álláskeresés, sem a társkeresés, pedig régebben ez számomra természetes volt és jóleső izgalommal, kíváncsisággal kezdtem hozzá mindenhez.Most nagy szükségem lenne az életem megváltoztatására, de csak ülök itthon, mint a kuka,vezetem a háztartást ,keresek munkát, társat, de csak szükségből, amúgy az egész semmit nem mozgat meg bennem, sőt, tényleg csak muszájból csinálom, mert csak az eszem súgja azt, hogy a változás szükséges és jó lenne, de a lelkem nem vágyik efféle macerás elfoglaltságokra.Félreértés ne essék, nem vagyok lusta ember.Depis sem vagyok.Igényes vagyok magamra és a környezetemre.A kedélyállapotom tűrhető, időnként felhúzom magam valamin akkor néha elfog az idegroham, de amúgy más baj nincs.De nem tetszik ez nekem, hogy ennyire hiányzik belőlem az inspiráció és ennyire negatívan gondolok arra, hogy újra kilépjek az életbe, nem tudom, mi történhetett ezalatt az egy-két év alatt, ami ilyen irányba változtatott.Mintha csalódtam volna mindenben, pedig semmi konkrét, emlékezetes rossz dolog nem történt velem mikor ez az egész kezdődött. Lehet, hogy csak nagyon elszoktam mindentől és az a baj? Nem voltam én ilyen !Jártam egy jó pszichológushoz, de sajnos ő sem tudott erre semmi okosat mondani.
Örülnék, ha mondanátok valami tippet, mitől lehet ez a rejtélyes változás és mit lehetne tenni ellene?Megváltozhat, vagy ilyen maradok?
Már arra is gondoltam, hogy 2008-ban, mikor olyan hirtelen , nagy buzgalommal akartam neki állni életem jobbra változtatásának, akkor esetleg valami tudatalatti félelem felmerült, talán sokat vártam magamtól és ezért jött a pánik és utána többi baj?
Hozzáteszem, pánikos időszakom miatt, sok időt töltöttem "bezártságban", mert nem mertem egyedül kimozdulni.a mozgáshiány viszont nem tett jót az állóképességemnek és ez is egy probléma.
most lesz egy egyszerű, részmunkaidős állásom, egy hónap.Erre is vegyes érzésekkel gondolok.Egyrészt örülök, mert ez egy lehetőség a "kezdethez", hogy újra kimozduljak, emberek között legyek...súgja az eszem, közben attól félek, hogy csak megint felesleges stressznek leszek kitéve, nem fogom bírni végigcsinálni, megint belém köt valami idióta kolléga.
Eddig három helyen dolgoztam, mindben csalódtam.Már előre félek, hogy itt is ez lesz.
Van itt más probléma is, régebben például imádtam alkotni ezt-azt.Voltak ötleteim és azonnal igyekeztem megvalósítani őket.Kis kreatív apróságokra gondolok.
Most már sincs!Vagy két hónapja a szomszéd látta egyik régi festményemet és rendelt egy hasonlót, nagyon örültem, hogy tetszik neki, de sajnos azóta sem tudtam rávenni magam, hogy azt a kis képet megfessem, pedig kedves számomra az idős hölgy, aki rendelte, de csak tehetetlenkedek, régebben pedig azonnal nekiálltam volna megfesteni.Mintha átok ülne rajtam, vagy mintha 80 éves lennék, pedig csak 36 vagyok.
Szerintem neked is az a bajod mint nekem egyedül érzed magad. Nincs kivel megbeszélni a minden napok gondjait.
Hát ha ez a munkahely megváltoztatja az életedet és nem leszel a négy fal között egyedül.
Próbálj kimozdul és ismerkedj ,keress barátokat.
További szép napot Neked!!!
Köszönöm a válaszokat, nagyon jókat írtatok.Megfogadom a tanácsokat.
Utolsó válaszoló, te is nagyon érdekeset írtál, na, ez a megoldás még eszembe sem jutott.Az előbb már elgondolkoztam kicsit azon, amit javasoltál, de elég nehéz ezeket a "sugallatokat" elkülöníteni, megtalálni az eredetüket, miértjüket, hát, azt hittem, ez könnyebb lesz:) De majd papírra felvázolom magamnak, ami eszembe jut, úgy biztos könnyebb lesz.
Egyébként az is a baj, hogy a reális lehetőségeim és a vágyaim között elég nagynak látom most a különbséget.Mást kell tennem, mint amit szeretnék, mert nem az szolgálja az érdekeimet, amire vágynék.Ez is oka a tehetetlenségemnek.
Megfordult a fejemben, hogy életvezetési tanácsadásra megyek.Nem igazán tudom, az milyen, ti esetleg van erről tapasztalatotok?Érdemes megpróbálni?
"Mást kell tennem, mint amit szeretnék, mert nem az szolgálja az érdekeimet, amire vágynék."
Hát épp ez a lényeg. Hogy egyrészt valamire "vágysz", másrészt valami az "érdeked". És ez nem ugyanaz. Miért? Ezt kell megfejteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!