Milyen a társfüggőség? Mesélne róla valaki?

Köszönöm.

Ez akkor még sem az, amit kerestem, bár elég közel áll hozzá. Egy kedves barátnőm gyakorlatilag cselekvésképtelen a párja nélkül, bár őt nem verik, de mindenben függ tőle. Saját döntései és cselekedetei vannak, de egyszerűen képtelen bármibe is belekezdeni a srcá támogatása/segítsége/beleegyezése nélkül, lassan már ott tart, hogy a mindennapi teendőit nem tudja rendesen ellátni, vagy aludni nem tud (nem tudom, érthetően írtam-e le...), ha épp valamilyen módon nincsenek kapcsolatban.

Csak annyit tudok elmondani, ahogy én látom, de szerencsére elég közelről ismerem a leányzót, úgyhogy talán elég pontosan le tudom írni.

Első ránézésre a lány nagyon domináns, inkább a srác tűnik mellette "papucsnak". Hangsúlyozom, hogy a döntéseket képes a srác közreműködése nélkül meghozni, van, hogy ki sem kéri a véleményét. Egyszerűen csak... nagyon szüksége van rá. Olyan, mintha a srác lenne a Nap, az Omega, meg minden középpontja, és gyakorlatilag _tényleg_ minden kötelesség és egyéb eltörpül mellette.

A fiúnak nem tudom, mennyire terhes. Én úgy látom, ő is úgy gondolja, hogy ez a helyzet annyira nem jó, de ő is elég ragaszkodós típus, és fülig szerelmes a lányba, így egyelőre ez nem okoz gondot, sőt, szerintem inkább örül, hogy a lány ennyire szereti.

Emellette folyamatosan benne van a félelem, hogy el fogja hagyni valami hülyesége vagy valaki más miatt a fiú, szerintem ezért is teszi magát teljesen függővé tőle, hogy bár képes lenne egyedül megállni a lábán, mégsem tud, szüksége van a folyamatos pozitív megerősítésre, hogy jól csinálja, amit csinál, nem akar konfrontálódni, nehogy így elveszítse.

Amúgy sem egészen értem, mert a srác egyátalán nem uralkodós típus (inkább tényleg ez a papucs-fajta), a barátnőm pedig régen is egy nagyon önálló, kreatív, magabiztos lány volt. Ezt a látszatot amúgy többnyire a külvilág felé most is fenntartja, csak a beszégletéseinkből jöttem rá, hogy mennyire képtelen elszakadni egy pillanatra is a párjától.

Természetesen szerelmes. Belegondolva, elég nehéz a kettő között meghúzni a határt, mert annak akit szeretünk, nagyon sok mindent elnézünk, és mégtöbb mindenre hajlandóak vagyunk érte, de szerintem azért valahol lehet érezni, hogy meddig egészséges a ragaszkodás.

Köszönöm szépen a válaszokat :)