Ez valami társfüggőség? Vagy hajlam rá? Vagy ez "normális"?

22/L

Szia!

Pont ugyanilyen vagyok. Ez önmagában nem betegség, csak valami hiányt pótol az életedből. Például valamelyik szülőd törődésének hiánya, szeretetét nem mutatta ki annyira, vagy ilyesmi.

Én is ugyanezeket éltem (élem) át, mint te. Most van párom, és már az is feldob, ha rá gondolhatok. Csak rajta jár az agyam, pedig együtt élünk. Ugyanígy ragaszkodtam mindenkihez (mondjuk olyan 15 éves koromig volt hogy csak viszonzatlan) és nem tudtam kigyógyulni belőle, csak ha már ott volt a következő, ahogy írtad.

Ezért félek attól, hogy összeveszünk és szakítunk (több esetben sanszos volt már), mert akkor üres lesz az életem.

Nem tudtam magam lekötni mosolyszünetek alatt, hiába próbáltam. De ez nem jó...

Egy ponttól kezdődően viszont lehet betegség előidézője. Én például ettől a stressztől megbetegedtem, gyógyszert kell szednem, bár nem rendszeresen (nem nyugtatót). De nekem sajnos a munkahely is közrejátszott.

Szóval szerintem csak akkor lehet probléma, hogyha mással nem tudod kitölteni az életed. De amiket te írtál, annak alapján nem vagy "orvosi eset" semmiképpen.

Én is ilyen vagyok, de én mondjuk társfüggő. Egy borzasztó kapcsolatban éltem , ragaszkodtam, mindig visszakönyörögtem magam, mert rettegtem mi lesz, ha nem lesz mellettem senki. Majd végleg kitett. Azonnal újat kerestem. Szerencsére a mostani kapcsolatom jó. De tudom, hogy erről sürgősen le kell szoknom valahogy, mert így tapadós leszek és emiatt fognak otthagyni. Most igyekszek magam visszafogni, mert az előző kapcsolatnál közrejátszott ez a tapadásom és a párom már nem becsült meg, nem voltam neki érték, e mellett voltak más gondok is.

Tehát nem orvosi probléma, hanem szeretethiány lehet, és félelem az egyedülléttől. Bár még rendes kapcsolatod nem volt, talán akkor már magadtól másképp fogsz gondolkodni, és vigyázz, hogy soha ne legyél alárendelt.

Első vagyok. Nem csak a párom miatt volt mosolyszünet. Hiába vagyok ragaszkodó, nem fogtam vissza magam, és többször volt hogy elmondtam neki a véleményemet (összevesztem vele) és otthagytam pár napra, hadd gondolkozzon. Mondjuk én adtam alá a lovat azzal, hogy bármit megtehetett velem, én mindig úgy táncoltam, ahogy ő fütyült.

Ez így lenne jó, hogy kiállok magamért, de aztán volt hogy én kerestem meg őt előbb. De próbálok a sarkamra állni, és nem hagyni magam, hiába fáj. Mert így sokszor megaláztam már magam.

Igen, ez a megalázkodás, meg úgy táncolsz ahogy ő fütyül, csak, hogy megmaradjatok egymásnak, ismerős helyzet. Tudom nagyon nehéz tisztán látni ilyenkor, és nem akarja belátni az ember, hogy hiába tart mosolyszünetet, úgysem fog változni semmi.... Nagy lépést kéne tenned és tovább lépni, akár úgy, hogy közben elkezdesz ismerkedni, így könnyebb lenne, ez nem megcsalás, csak beszélgethetnél valakivel neten.

Kérdezőnek bocsi az offolásért.

Megint én. Ha már mosolyszünet kell, akkor ott nagy a baj, azt egy életre megtanultam!

Persze most is van olyan, hogy összekapok a jelenlegi a párommal, de pár óra elég, lenyugszunk, és nevetünk az egészen.

:) Köszönöm, igazad van, előző.

A kedves kérdezőnek remélem tudtunk valamennyire segíteni és nem ijedt meg a példámtól.

attól függ hogyan nézzük. ha neked kellemetlen, akkor változtass rajta, ha nem okoz különösebb gondot, akkor maradj ilyen.

az ember társas lény, természetes, hogy vágyik valakire, a szerelem pedig egy erős érzés. a nők amúgy is hajlamosabbak erre, vagy hajlamosak összetéveszteni a fellángolásokat a szerelemmel. ha a szerelem tárgyát cserélni tudtad, akkor valójában csak az érzésre vagy annak a képzetére volt szükséged.