Meddig lehet elviselni, ha nem szeret senki?

Szerintem nem mindig hátrány ha nincsenek barátaid, vagy akik szeretnek.

Ilyenkor jössz rá hogy mit vársz az élettől, és mit tudsz te csinálni. Pl.: ha nincsenek barátaid, van rá időd hogy megnézz egy animációs filmet, és ha nagyon teszik akkor elkezded tanulni hogyan tudnál te is ilyet csinálni.

És ha csinálsz érdekes dolgokat, amiket nehéz megvalósítani, akkor mindenki felfigyel rád. Ehhez még hozzácsapsz egy kis jóindulatot, és nem csak barátaid de hobbid is van.

(hozzátenném hogy nem olyan könnyű ilyen dolgokat profin megtanulni csinálni, de lehetséges...)

Van, aki szeret téged, csak legfeljebb nem tudod... :)

Amikor gyerek voltam, majdhogynem elviselhetetlen életem volt - nem tudom szavakkal leírni, ahhoz hosszú beszélgetések kellenének. Egyszer megszólalt bennem egy hang: "ha felnőtt leszek, boldog leszek". És be is teljesedett. Hidd el nekem, érdemes keresztül küzdened magad a nehéz időkön.

Fel a fejjel !

[link]

Szia! Én is pont éreztem ilyen koromban. Az egész osztályom utált és kiközösített. A suliban is mindenki ismert és viccelődött rajtam. De mindeképp ki akartam tartani, mert nem tudtam volna elképzelni, hogy megfutamodjak.

Egyszer nagyon mélyponton voltam egy osztálybulin (ráadásul viszonzatlan szerelemmel). Az előttem szólóhoz hasonlóan hallottam egy hangot, hogy "majd minden jóra fordul". Én hiszek az őrangyalokban, de bárminek is nevezed, igaza lett.

Azóta rengeteget változtam. Elkezdtem emberek közé járni és népszerűséget szerezni a nők körében is. Annyira, hogy egy idő után én tanítottam más férfiaknak, hogyan ismerkedjenek lányokkal. Sok év küzdelem után van egy szép és okos feleségem, akit nagyon szeretek.

Ezt kívánom neked is! Tudom, most rosszul érzed magad :-( Tarts ki, idővel minden jobbra fordul.