Nem megy a beilleszkedés, min változtassak?

Talán próbáld meg elfogadni magad olyannak amilyen vagy. Tudom, hogy ez nehéz, én is jártam hasonló cipőben (és még járok is, pedig én már 31/L), de gondolj arra, hogy vannak barátaid (remélem vannak) és ők úgy szeretnek, olyannak, amilyen vagy.

Amúgy, ahogy idősödsz majd egyre könnyebb lesz, ígérem, csak ezt a pár évet ki kell bírni valahogy. :)

ne légy túl közvetlen, de túl félénk sem. Keress közös témát, vagy próbálj mosolyogni, mégis komolynak tűnni. Remélem nem csúfolnak vagy ilyesmi. A csajok szeretnek olyanokkal barátkozni, akik magabiztosak, csinosan öltözködnek stb. mégha kicsit irigyek is :)

ha nem teszel semmi rosszat akkor nincs rajtad támadási felület, amibe belekössenek. ha kérdezik és te őszintén de nem bántóan elmondod a véleményedet, akkor legalább határozottnak fognak tartani, és véletlen sem mondhatják h megjátszod magad, vagy teszed a szépet, ezekre allergiásak a gyerekek, főleg akik jó tanulók.

Szerintem keress közös érdeklődési pontokat, pl.:kedvenc zene, énekes, énekesnő,divat,filmek.És ne felejtsd el hogy légy önmagad, és szeresd úgy magad ahogy vagy!Remélem

tudtam segíteni.Sok szerencsét hozzá! Majd írj hogy mi történt.

Pontosan az okozza a problémádat, amiket magad fel is vázolsz.

Az a sok sok aggály. Semmi keresnivalójuk az életedben.

Muszály, sőt kötelező megbíznod az emberekben. Még akkor is, ha a te korodban szinte mindenki tökéletlennek érzi magát.

Ez így van jól. Úgy közeledj másokhoz, mintha minden aggályod megszünne. Önmagad teljes elfogadása a cél. Úgy vagy jól, ahogy vagy. Minden hibáddal együtt.

Nem lehet a beilleszkedést sem mint feladatot kezelned. Neked nem is kell illeszkedni, illeszkedsz te mindenhova.

Fel a fejjel. Hidd el igenis nagyon szeretetre méltó az iskolába újonnan érkezett, kissé elveszettke új diák. Az emberek a lelkük mélyén sokkal inkább éreznek rokonszenvet veled, mint a nagymenőkkel. Azokhoz csak sodródni akarnak, pont ugyanazon okok miatt, mint amelyek a te félelmeidet is alkotják.

Érezd magad jól saját magaddal is.

Ha ez megy, ezt mások is érezni fogják és ez is szeretetre méltó tulajdonság.

Vagyis félre az aggályokkal. Élj és ne pedig aggódj!!!

Szia, nekem is nehezen ment a beilleszkedés, az emberek előtt is nagyon nehezen nyíltam meg (na jó, még most sem megy olyan egyszerűen :).

Azt hiszem, tudom, mit érzel, én is akárhova mentem, edzés, szakkör, tábor stb., mindenhol piszkáltak, hogy nem beszélek. Ezek után meg pláne nem tudtam megnyílni.

Amikor általános iskolából középsuliba kerültem, az volt a legdurvább. Fiús suliba kerültem, alig volt lány az osztályban rajtam kívül. Volt egy lány, aki aranyos volt, de igazából engem nagyon fárasztott, ezért vele neem szívesen beszéltem, a többiekkel meg szinte szóba sem álltam. :)

2-3 hét alatt persze itt is elkezdtek piszkálni, hogy nem beszélek. Ez persze csak még jobban meggátolt abban, hogy beilleszkedjek, mert akárhányszor megszólaltam, felröhögött az osztály, hogy jééé, megszólalt, van hangjaaa!!! Naná, hogy inkább nem szólaltam meg, hiszen amikor kiröhögtek, hogy megszólaltam, bőgni tudtam volna. Aztán már néhány tanár is ráállt erre a témára, ha nem csináltam leckét, akkor pl. olyan "büntetést" adtak, hogy csináljak kiselőadást a trappista szerzetesekről és a némasági fogadalmukról. Na, ez feltette az i-re a pontot, félévkor váltottam sulit.

Átkerültem egy jobb iskolába, jobb osztályba. Volt sok lány, de olyan, akivel igazán kijövök, itt sem volt, de azért tudtam néhánnyal már beszélgetni. A fiúk egyáltalán nem szekáltak, de néhány csaj nagyon rámszállt, mert azért a fecsegést itt sem vittem túlzásba, ráadásul jó tanuló is vagyok, a "barátnőm" (mármint akivel a legtöbbet voltam) pedig az osztály legjobb tanulója volt. A sulival nem volt gond, de az osztályba nem szerettem járni, ezért kitaláltam, hogy évet ismételek.

Bekerültem egy tök jó osztályba, az eleje nehézkes volt, de aztán valahogy elkezdtem megnyílni. Tudtam, hogy nem követhetem el azt a hibát újra, amit már kétszer elkövettem, hogy nem beszélek. Nehéz volt, de sikerült. :) Direkt előbb mentem reggelente a suliba, tudtam, hogy pár vidéki már tuti van benn, volt, hogy még csak 4-5-en voltunk benn, ilyenkor lényegesen könnyebb beszélgetni. Esetleg próbáld ki te is, szerintem ez a tuti módszer! :) Aztán ha van valami olyan lehetőség, hogy másokkal össze kelljen dolgozni (pl. szorgalmi, kiselőadás, vmi vetélkedő, stb.), jelentkezz rá, szólj néhány osztálytársadnak, akiket szimpatikusabbnak találsz, hogy te szeretnél ebben meg ebben részt venni, nekik nem lenne–e a kedvük csatlakozni? Hidd el, lesz kedvük! Aztán, ha sikerül beilleszkedned, utána már könnyebb lesz bárhol megnyílni, nem mondom, hogy 2 perc alatt a középpontba tudok kerülni, de most már legalább nem állok én sem kukán – persze azért bármikor képes lennék rá, nem okozna nehézséget. :D

Szóval, ha magával az osztállyal nincs gond, akkor próbáld ki, amiket leírtam, és biztos sikerül, nekem is sikerült. :) Ha utálod az osztályt, kár erőltetni, én is bőgve mentem az első középsulimba, mindig görcsöltem, hogy majd megint szekálnak. Ha megszólalok, azért, ha nem beszélek, azért. Ha te is így vagy, válts ismét sulit, egy jó osztály nagyon meg tudja könnyítani a beilleszkedést!

Sok sikert!

PS: Az osztályom azóta nagyon tré lett, de lett benne egy barátnőm, akivel tényleg nagyon jól kijövök (bár majd' 3 év alatt találtunk egymásra :D), így most már minden további nélkül osztok minden bunkót, annyira megjött az önbizalmam! :D

6-tól 20 éves koromig 5-ször mentem új iskolába(állandóan költöztünk), engem is rohadtul megviselt. Sokáig sajnálgattam magamat, hogy milyen nehéz gyerekkorom volt, amíg rá nem jöttem a következőkre: (és most játszhatjuk azt, hogy én te vagyok 30 éves fejjel, visszaüzenek neked, a gyerekkoromba)

Azért éltem meg rosszul én is, mert mindig volt bennem egy ilyen gyermeki viszonyulás, amit tanultam a külvilágtól folyamatosan, hogy nekem meg kell felelnem.

Ez egy folyamatos szorongással párosult, hogy nem tudok.

Aztán jött a kudarcélmény, hiszen leblokkoltam és tényleg nem tudtam.

Ezt pedig követte a dac, hogy nem is akarok. Ilyesmi idős voltam, mint te most, amikor belázadtam, és elkezdtem mindenféle más társaságokat keresni: idősebeket, kocsmai haverokat, stb.

Aztán sok hülyeséget rögzítettem magamnak, ami meghatározta a következő 10-15 évemet.

Most, hogy végre visszaüzenhetek akkori önmagamnak, azt mondom, a fejedben változtass. Nem kell neked beilleszkedned, illeszkedjenek be ők a te életebe. Te csak legyél olyan, amilyen vagy, viselkedj úgy, ahogy szeretnél, mert ettől fogják meglátni, hogy ki is vagy te. És minél őszintébben és nyíltabban adod magad, annál jobban és gyorsabban el fog fogadni mindenki, és te nagyon jól fogod érezni magad a bőrödben, mert önmagad lehetsz, és nem kell találgatnod, vajon a többiek milyennek akarnak látni téged.

Akkor fognak szeretni és elfogadni, ha látják, hogy szereted és elfogadod magad, mert ettől nyílt leszel és barátságos.

Ez az életkor a kezdete annak a folyamatnak, amelyben elkezdjük megismerni saját magunkat. Kezdd el te is, vedd le a kinőtt ruhákat és találd ki, ki is vagy te valójában, milyen EMBER.

Én is ilyen vagyok..eléggé félénk szóval tudom mit érzel.Ha látod,hogy mások beszélgetnek akkor így önbizalomteljesen menjél oda hozzájuk,és kérdezd meg:

"Idejöhetek hozzátok?"Ha normálisak akkor azt fogják mondani:"Persze,gyere csak!:)" ha meg nem,akkor ne is törődj velük. Jó az,ha edzéseken vannak barátok.De ha nincsenek,akkor csak próbálj meg a feladatra koncentrálni,és mond azt:"Áh,ezt tisztára élvezem" és ne is nézz másra,mert akkor csak szomorúbb leszel,hogy látod,mások ott nevetgélnek.Persze tényleg szörnyű érzés...Reggelente ha rossz a kedved,mert suliba kell menned próbálj meg máson gondolkodni...Valami szép emléken...és arra,hogy ha már olyan Május vége van,hogy:Mindjárt itt a nyári szünet...és akkor sokkal vidámabb leszel...ha meg még a szünet messze van,akkor gondolkozz olyanon,hogy:"Áh ez a suli hamar elfog menni...nem törődök senkivel sem aki beszólogat,csak a barátokra gondolok"...Az embernek sokkal több barátja van,mint ellensége,és csak a barátokra kell odafigyelni. Sok sikert kívánok!! :)