Nem adhatom fel az életemet, de így is meghalok?
Felnőtt, dolgozó, tanuló nő vagyok. Most csinálom a második diplomámat, 1 év lenne hátra...ez az utolsó esélyem,egy évet már csúsztam, nem csúszhatok többet, de!
Már voltam 3 hónapot pszichiátrián, de megint kezdek visszacsúszni, öngyilkossági kísérletek, öncsonkítás, autoagresszió...nem tudom, mit tegyek, kéne megint 3 hónap terápia, de nem fekhetek be, mert akkor örökre elbaltázom minden lehetőségemet az egyetemen. Viszont így meg úgy érzem, hogy nem érem meg, hogy kézhez kapjam a diplomámat.
A tavaly tavaszi félévet töltöttem a pszichiátrián. Így az akkori tárgyakat nem tudtam megcsinálni, majd csak most tudnám februártól egy év csúszással. Ha ennél többet csúszok (most se csinálnám meg őket tavasszal, majd csak 2013 tavaszán), akkor már nem fér bele az államilag finanszírozottba, kifizetni meg nem tudnám, így félbe kellene hagynom az egészet. Talán passziváltatni tudnám magamat egy évre...de akkor meg nem járna diákhitel, nem támogat anyagilag senki, sőt én támogatom a szüleimet, 40E diákhitelből+40E diákmunkából élek. (A munkába bármikor visszamehetek, az nem baj.)
Nem tudom, mi a baj, csak azt érzem, hogy tönkre fogok menni, most rosszabbul vagyok, mint azelőtt, hogy 3 hónapra bekerültem. Nagyon nagy szükségem lenne rá! Amúgy súlyos depressziós epizód+ poszttraumás stressz zavar a diagnózisok.
Akkor ez a 22-es csapdája, b.sszus.
:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!