Egy Dyscalculia vizsgálat hogyan folyik le? Milyen lépésekből áll, hogyan állapítják meg a betegséget?

Értem, de a problémái fennállnak, félünk mégsem kapunk rá papírt. Kimondható-e a dyscalculia abban az esetben, ha a gyerek már korábban képtelen volt az IQ tesztekben az aránypáros és ki mennyivel idősebbes (mekkora a hal feje, illetve hány éves géza öccse, nyilván ismeri, ha pszichológus), illetve képtelen, nem tudja megoldani a bonyolultabb sorozatos példákat sem. A gyerek nem fogyatékos, 124-126 os IQ-számmal teljesít úgy is, hogy tudja, hogy ezekre a feladatokra, csak tippelt választ ad. Lányomnak emellett problémái vannak a mértékegységek hirtelen átváltásával, a helyiértékrendszerekkel és a tizedesvesszőkkel. Órákat tököl mire egy törtet más formába alakít. Viszont a motorikus matematikai műveleteket képes elvégezni, ennek is köszönhetjük, hogy eljutott egyáltalán a 2. osztályig. Tehát ami motorikus, logikus és elemekre épül számára átlátható, megoldható, felismeri a behelyettesítéseket, a képleteket, de amikor jön egy ilyen feladat pl: ha óránkénti 50 kilóméteres sebességgel távolodik egymástól két autó egy v alakú úton és a távbeszélőjükkel, csak 10 kilóméteren keresztül tudják tartani a kapcsolatot, hány percig képesek beszélni egymással? Lányom ebben a feladatban képes volt kiszámolni a távolodás sebességét, de problémát okoz neki az arányok és mértékegységek átváltása, ez valahogy úgy néz ki, mint amikor gondolatsokkot kap az agya, hogy most a sebességet kell leosztani a perccel, vagy a percet kell leosztani hatvannal, hogy megkapjam az órát, és akkor óra per sebesség az x és ebből jön ki , hogy hány perc? vagy sebesség per óra? vagy váltsam át méter per szekundumra, és osszam, vagy inkább szorozzam fel hatvannal? És mindig ilyeneken akad le. A nevetségesen egyszerűeken. Próbáltuk, próbálta begyakorolni, nem megy. A sorozatokat még nem vették komolyabban (majd negyedikben) de találkoztak már velük, mert gimnáziumba jár, és itt mindent előre átvesznek. És már most problémát okoz, nem látja a logikát, egyszerűen nem úgy lát egy sorozatot, mint egy szinusz hullámot, amiben el tudja helyezni a számokat, és látja, hogy hol van a kibillenés, vagy a hullám melyik tarajára illik, melyik szám, és milye vonalban halad a hullám. Mint lányom, én sem értettem ezeket, valószínüleg genetikai. Én nem tartom fogyatékosságnak a problémát a számokkal. Egyszerűen nem ilyen a gondolkozása, ő inkább hasznos lehetőségeket mérlegel, mint én is, amikor döntés előtt áll, mintsem a klasszikus módszereket zongorázza végig. Így születnek a legújabb felfedezések. Máig tisztán emlékszek, hogy lányom több bonyolult feladatot megoldott az iskolában dolgozat alatt, hogy nem úgy csinálta meg a feladatot (és több részeredmény, és a végeredmény is kijött neki), ahogy az klasszikus módszerrel adva van, sajátos módszerrel számolta ki, de mindent leírt, nem lesett társairól, a feladatot végignézve egyértelmű, hogy a részfeladatok összefüggőek. A 10 pontos feladatból a tanár mégis 3-at adott. Kettőt a részeredményre és egyet a végeredményre.

KÉRDEM ÉN !!!

Ha kijött neki a pontos megoldás ! És nem kapott rá maximális pontot, mi a matematika? Másolás... nem több mint utánzás, másolás. Nincs benne saját gondolkozás, kreatívitás, vagy felismerés. Előre begyakorolt, már-már rutinszerű motorikus másolás. Na ez az amire sem én, sem a lányunk nem vagyunk képesek.