Segítség, mit tegyek?
Sziasztok hosszú lesz,de nagyon szépen segítsetek,mert már nem bírom ezt tovább :(
Nemsokára húsz éves lány vagyok. Az életem romokban hever. Az édesanyám második házasságából lettem én. Azért házasodtak össze,mert váratlanul jöttem. Anya nem is akart,el akart vetetni,csak apa erősködött. Sajnos sok betegségem van,gyerekkoromban kórházban töltöttem a karácsonyokat,ezért nem is szeretem a karácsonyt.
Anya és az anyai ág nagyszülők,csak anya első házasságából született bátyámat szeretik,nekem azt mondják,olyan vagyok,mint apa. Anya ki is tagadott,állandóan veszekszik velem. Apa és apai nagyim voltak azok akik kiálltak mellettem,nagyim meghalt 2001-ben,apánál most diagnosztizáltak rossz indulatú leukémiát. Apa tizenkettőzött,hogy legyen pénz,anyám csak bátyámmal törődött,sokáig autistának könyveltek el,autista óvodába jártam,de mindig rosszul éreztem maga,de kiderült,hogy a nevelési hiány miatt nem beszéltem sokáig.
Nem vagyok hófehér,kicsit kreol bőrű,anno sok hormonális gyógyszert kellett szednem,a súlyom miatt és mivel azt hitték cigány vagyok,pedig nem vagyok az,kiközösítettek általánosban,tornázni sem járhattam,mert egészségügyileg nem voltam alkalmas,gyógytesire jártam,18 éves kortól felmentetek,emiatt is mindig bántanak,hogy lusta vagyok,pedig én szívesen kosaraznék a többiekkel.
Első komoly kapcsolatom 18 évesen volt,2 évig tartott,a végén csak veszekedés volt,és az ő részéről megcsalás. Neki adtam a szüzességem fél év után.
Azután a friss szakítás lelkileg porba tiport,és egy tiltott gyümölcshöz kerültem,már nagyon bánom,de tény,hogy segített kimászni a gödörből,de félre álltam,hogy a kapcsolatukat rendbe hozhassák,és örömmel hallottam,hogy sikerült. Ezután úgy voltam nem érdemlek meg senkit,de az élet közbeszólt,volt egy fiú az iskolában,akivel tavaly előre hozott érettségin ismertem meg,az év elején 2 hét barátkozás után,megtudtam,hogy szerelmes belém,és 1 hónapja tart a kapcsolatuk,de kezdem életemben először azt érezni,hogy beleszerettem valakibe,a szívem boldog,de az eszem fél,és azt sugallja,mit csinálsz te hülye,úgyis elhagy.
Ma kicsit össze is vesztünk,de nemrég bocsánatot kért.
Anyagilag igaz jól állunk,hála apának,de nem boldogít,
az egészségem folyamatosan romlik,amióta fogyókúrázom még rosszabb,16 kg-ot fogytam a szakításom óta,a szerelmi életem sem habos torta,a suliban erős négyes vagyok,sajnos itt van akik csesztetnek,mert nem vagyok menő,de itt legalább vannak barátaim,akikre felneveltek nagyim meghalt,apa pedig meg fog,anya meg biztos ki fog rakni itthonról,mivel övé a lakás,és ez éven végzem az iskolát,nem tudom így hova fogok menni.
Rengeteget sírok,van amikor már remegek is közben,csak olyan gondolatok járnak a fejemben,hogy milyen módon halljak meg,mostanság,apró dolgokon felidegesítem magam és ordítok egy nagyot,vagy csapok az asztalra.
Lehet az lenne a legjobb mindenkinek,hogyha itt hagynám ezt a világot... Orvoshoz nem akarok menni,mert rosszul vagyok már az orvosoktól,így is járok eléghez,de úgy érzem belefáradtam,feladtam,elbuktam :(
Tudom,hogy nagyon hosszú,de nem tudok,már kitől segítséget kérni ezért fordultam hozzátok,kérlek ne bántsatok és segítsetek a tanácsaitokkal.
19/L
válasza:Szia!
Mindenképp magaddal békülj ki először, le kell győznöd a félelmeid és a múltad. Ez legyen az első... Amíg ezt nem teszed meg, úgy jársz mint a mostani párkapcsolatodban, hogy nem mered elhinni, hogy valaki veled van.
Üdv
válasza:Előtted áll az egész élet, olyanná teszed amilyenné te szeretnéd. Ezért butaság azt hangoztatnod hogy eldobod magadtól. Hány és hány halálos beteg ember egyetlen kívánásága az hogy csak élhessen. Te élhetsz, és épp ezt akarnád csak úgy eldobni?!
Mehetsz főiskolára, egyetemre, mellette dolgozhatsz és máris indul a nagybetűs ÉLET.
Most állsz a felnőttkorba lépés küszöbén, ami bizton állíthatom sokkal jobb mint gyereknek lenni. Ne a gyerekkori szerelmeid és barátaid miatt légy elkeseredve. A nőknek a 20-as 30-as éveik a legszebbek, ezek még csak ezután várnak rád.
Elég fura dolgot fogok mondani, de úgy látom, ugyan neked valóban van okod arra, hogy szomorú légy, ennek ellenére a leveled alapján az a feltételezésem, hogy te szeretsz szenvedni. Ugyan ki szeret szenvedni?!mondhatnánk...de sajnos van ilyen. Én is ilyen voltam/néha vagyok...iszonyú jó dolog tud lenni, személyes véleményem szerint majdnem olyan jó, mint boldognak lenni. Viszont az ember, ha sokáig csinálja, tönkreteszi magát mind fizikailag, mind mentálisan...és ez bizony betegségekben nyilvánul meg...egy sima megfázás, remegés, és akármilyen más betegség általában pszichés. És neked a tudatalattidban van egy olyan minta, hogy: "-Én beteges vagyok." Talán nem is tudod, de tuti.Ha nem hiszed, bebizonyítom. Biztosan ismersz olyan embert, aki mindíg elkésik, vagy aki mindíg hazudik, vagy állandóan balesetek érik. Ez a tudatalattiukban lévő minták miatt van."Én mindíg elkésem." A tudatalattija elintézi, hogy így is legyen. De ha ezt tudod, akkor ezt a magad hasznára is fordíthatod. Ami a tudatalattidban van, azt magadhoz vonzod. Mondhatod, hogy ez nem így van, de miért ne próbálhatnád ki?!bajod nem lehet belőle. Ha nagyon erősen, nagyon nagy átéléssel mindennap többször gondolsz valamire, és lejátszod a kis mentális filmjeidet, állandóan,a buszon, az ágyban, mindenhol, pozitívan gondolkodsz, akkor előbb-utóbb eléred a célod. És nagyon fontos, hogy ne azt képzeld el, hogy mit nem akarsz, hanem azt amit igen. Mert az agyunk képek alapján működik, és ha azt mondod, hogy NEM akarok beteg lenni például, akkor az agyadban egy beteg ember képe jelenik meg, és a betegség irnyába fogsz haladni.Mondd azt, hogy egészséges vagyok, így az agyadban egy egészséges önmagadról készült kép jelenik meg, és így...érted?
És ezt bármire alkalmazhatod:)
Gondolataink irányába haladunk.Bármit elérhetsz, amit csak akarsz. De nálam például az volt a gond, hogy ugyan felfogtam az előbb leírtakat, de szerettem szenvedni. Ha te is ilyen cipőben jársz, rá kell jönnöd, hogy jobb a szenvedésnél, ha inkább egészségesen, boldogan, megkeresed a hozzád illő embereket, barátokat, szerelmeket egyaránt:)
Minden ember megérdemli hogy szeressék, és mindenkinek szüksége van szeretetre.De sajnos ahhoz, hogy szeressenek, szeretetre méltónak kell lenni...ha szenvedsz, többnyire egyedül maradsz, a problémáinkkal egyedül maradunk. Többnyire azok vannak velünk, akik vagy nem vannak jól, vagy régen nem voltak jól. Vagy a családunk. DE tudom, ez téged nem vígasztal meg:(
Én szerettem szomorkodni (tudom, már 1000x elmondtam), és volt egy ember, aki mindíg meghallgatott...de nekem soha nem volt elég...mindíg vele akartam lenni, ő meg már aggódott, mert nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
Aztán kiment külföldre...összeomlottam. De idővel feljebb tudtam kapaszkodni...most pedig e-mailezem vele, de már nem szenvedek, ha nem lehet minden percben velem.
Nagyon fontos, hogy mindíg kiauludd magad, mert másképp gondolkodik egy fáradt ember, mint egy pihent. Sportolj, ha a betegséged engedi, próbálj ki mindent amit csak tudsz, jöjj rá, mi tesz boldoggá, keresd és akard...ha akarod, máris a tied, ha elhiszed, hogy megérdemled...és hidd már el, hogy megérdemled azt a fiút!hát kinek szánta volna a sors, ha nem neked?!:)
Ne lökd el magadtól, amit kaptál...szeresd, és kész...ha otthagy, akkkor sem lesz semmi, kaptál tőle valamit, amit senki nem vehet el soha...bízz magadban!!!!!!!!:)
válasza:Szia!
1. vok!
Nagyon okosat mondott az előttem "szóló". Én is vmi hasonlóra utaltam, csak nem írtam le ennyire részletesen - de tényleg ez az a lelki változás, amire szükséged van!
Üdv
válasza:Ha mégis szakemberhez fordulnál legalább virtuálisan,itt egy pszichológus honlapja akit facebookon is megtalálsz.
Írj neki, ő biztosan tud neked segíteni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!