Szerintetek én normális vagyok?
21 éves anyuka vagyok, kislányom 10 hónapos.
Egyre jobban parázok a halála miatt. Egyszerüen bekattannak képek... Látom a koporsóban, érzem, hogy szenvedek a halála miatt, van, hogy olyan rossz megérzésem van, hogy most és azonnal ölbe kell vegyem különben baja esik...
Holnap hosszú út vár ránk, 500 km-t fogunk utazni, autóval... Rettegek egy esetleges balesettől, mindig az va
Sokat olvasok mostanában olyan anyukák által írt történeteket, akik elvesztették gyermeküket...
Véletlen baba amúgy, nagyon nem terveztem, egyedül nevelem... Szülés után elég erős depresszióm volt, baba mellett dolgoztam, s munka után hazaérve nem nagy öröm várt... Idegesített a gagyogása is, meg minden amit csinált. De 3 hete itthon vagyok vele, s annyira elkezdtem kötődni hozzá... Igazán anyának kezdem érezni magam... Eddig olyan volt, mintha a testvére lettem volna....
Szerintetek normális, hogy ennyire rettegesben élek? Egyszerüen annyira parázok a holnap miatt... Lehet van valami pánikbetegseg félém?
válasza:Normális vagy! A szülés utáni depresszió ilyen. Ijesztő az új helyzet, ijesztő a felelősség, és az anya szerep.
A pánik miatt azért keress fel egy pszichológust, segíteni fog.
válasza:Tényleg nem ártana szakemberhez fordulnod!
Ez tényleg szülés utáni depresszió, és mielőbb ki kéne "gyógyulnod" belőle - mindkettőtök érdekében.
Sok sikert!
válasza:Lehet ám egy mélységes lelkifurdalás is amiatt, hogy korábban nem kötődtél hozzá annyira.
Ne vádold magad, fogalmad sincs az anyák olykor miket gondolnak meg éreznek, meg miken mennek keresztül, miközben a külvilág csak a mosolyt látja és azt gondolja minden rendben.
Ha megbocsátasz magadnak a korábbi érzéseid miatt, el fognak múlni a rendellenes, szörnyű aggodalmak is.
Nagy dolog amit teszel, gyereket nevelsz egyedül és még a munka is, nem csoda ha voltak negatív érzéseid a helyzettel kapcsolatban, amiket esetleg a gyerekre is kivetítettél. Ettől még lehetsz nagyon jó anya, hidd el.
Valóban lelkiismeretfurdallasom is van, de ennél van ott valami mélyebb...
Olyan mintha mazochista lennék... Szenvedek belülről, fájnak az ilyen gondolatok... Úgy érzem megfulladok a gombóctól a torkomban mikor ilyesmikbe belegondolok... Valamiért jól esik ez a fájdalom. Jó, hogy fáj, mert tudom, hogy csak akkor fájhat, ha fontos Ő nekem...
Mikor picikébb volt, akkor is mindig figyeltem, hogy lélegzik-e, mindig oldalra fektettem, nehogy visszamenjen a büfi, óvatos voltam, nehogy baja essen...
Annyira féltem, hogy félek, ez lesz a veszte(m)......
Ha belegondolok én milyen gyerek voltam, miket tettem... -Úgy érzem megbolondulok, mert nem szeretném lebilincselni se, de félek, hogy baja esik majd...- Én elszöktem, mentem fürdőzni a folyóba, gátaknál fürödtem, magas fákra másztam, egyedül elmentem a repülőtérre, vonatállomásokra, csavarogtam, mentem felfedezni a világot... szóval "rosszalkodtam"... Soha nem lett semmi bajom... de félek, hogy neki lesz...
De mégis meg kell adnom neki a szabadságot, hogy tapasztaljon dolgokat... Én az ilyesminek köszönhetek egy borzasztó nagy mértékű önállóságot és deszkurkálást, mert borzasztó talpraesett vagyok amúgy... Kellenek az ilyen dolgok, hogy feltaláld magad az életben, de féltem minden veszélyhelyzettől...
Soha(hála a Jó Istennek) nem volt még lázas, nem volt beteg, nem volt semmi baja... S úgy érzem festem az ördögöt a falra ezzel a pánikbaeséssel...
Minden szülő ilyen? Vagy pszichológusra van szükségem?
válasza:ez nagyon trainspottingos sztori, de normális vagy egyébként, nem tervezett babánál nem egyik pillanatról a másikra leszel anya, fel kell ébredni a sokkból.
az tisztán látszik, hogy nem érezted magad késznek a feladatra, és önbizalomhiányod is lehet, de ki fog ez alakulni. főleg, hogy tulajdonképp csak 3 hete csinálod.
kezdetnek, ne olvass olyan anyukák által írt történeteket, akik elvesztették gyermeküket. hülyeség.
utána egyszerűen viselkedj úgy, mint ahogy a te anyukád viselkedett, amikor 10 hónapos voltál. néha könnyebb objektívnak lenni, ha úgy nézed magad, mintha te lennél a baba, az ő szemszögéből.
egyébként ha még egy-két hónap múlva sem enyhül ez a pánik, akkor szakemberre lehet szükséged, mert azért nem könnyű 21 évesen egyedülálló anyának lenni, abban sincs semmi, de annyit szerintem várj, friss még az otthonlét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!