Normális, hogy magamban beszélek?

16 éves, visszahúzódó lány vagyok. Kevés emberrel barátkozom, mások szerint túl csöndes vagyok. Régebben is sokszor játszottam le képzeletbeli párbeszédeket valós ismerősökkel, akik nem voltak ott és hajlamos voltam "feléjük" gesztikulálni. Persze tudtam, hogy nincsenek ott, nem hallucináltam, vagy ilyesmi. Az utóbbi időben már nem csak a gesztusaim, hanem a beszédem is gyakran irányul az odaképzelt személyek felé, vagy csak magamnak mondom fel a gondolataimat. A baj az, hogy néha nehezen kontrollálom és mások előtt is szoktam csinálni. Anyámnak is szokása magában beszélni. Ez rendben van? Hogy lehetne megszüntetni?