Mi lehet az oka h 29v-ok, és még nem tudtam magamnak egy életcélt kitalálni, aminek szívvel lélekkel eltudnám kötelezni magam?
Úgyérzem nem v-ok rossz képességekkel megáldva fizikai és szellemi téren(bár sosem voltam jó mtanuló),de ezt is csak annak tulajdonítom, h már kora gyerekkoromban sem érdekelt a tanukás, az órákra szinte sosem készültem de nem rántottak meg egyszer sem. Nem motivált semmi, ugyanúgy mint most!
Viszont már kezdek ebbe belefáradni mert az agyam+ fojton azon jár, h hogyan tudnék ebből az állapotból kilépni.
Nincs párom, kevés a barátom, s a szüleimmel élek.
Eddig szinte semmi sem tudott annyira motíválni h küzdjek érte. Az az érzésem h nincs meg bennem a kellő akarat (érdektelen v-ok minden iránt).
Munkahelyem van mióta elvégeztem az iskolát fojamatosan, de ha kirúgnának v akármi baj történne velem az sem érdekelne! Értelmetlennek találom az egész életemet!Összegezve:semmi számomra elérhető dolog nem tud rávenni h kedvem legyen hozzá. Lehet mindenben csak a rosszat látom. Magamról ennyit!
Még annyit füznék a gondolataimhoz h azért nem tudtam elkötelezni magam a hitnek, mert ha valaki megkérdezné tőlem miért választottam ezt és miért vagyok benne biztos h ez a valóság, nem tudnék rá válaszolni.
S ha magamnak sem tudom megmagyarázni akkor nincs értelme az egésznek. Nem működik, pedig szeretném.
Szia!
Lam, milyen kitarto vagy a gepelessel. Mar most elkonyvelheted ezt is fejlodesnek, nem?
Nagyon orulok, hogy megerintett, amit irtam. Pedig en kb egy kis senki vagyok, egy 21 eves diak, aki csak egyszeruen szeret az olyan embereken segiteni, mint Te. Csodalatos erzes ha lehetoseget kapsz ra, hogy valakit megterithess :) Bar en ilyet meg nem eltem at...de Benned nagy remenyt latok ra. Ezert is regisztraltam.
Van egy vicces kis aprosag. Akar lehetnek en is az otodik valasz szerzoje es minden mase, ami azota elhangzott, de en csak a 03:25-kori bejegyzest irtam :) Ugy latszik tobben (2 vagy 3) vagyunk itt, akik segiteni akarunk. A joszandeku vel nem magamat akartam fenyezni persze :P Hanem inkabb a tobbi kettot, aki(k)nek nagyon szep vilagkepuk van. Nyilvanvaloan
De tenyleg nem fura, hogy pont azok az emberek akarnak rajtad segiteni, akik hiszik az Istent? En gyakran gondolkozom ezen, (mert sok ilyen tiszta-szemu embert latok) hogy miert pont nekik valik a tekintetuk olyan tisztava es baratsagossa es nem a tobbieke. Mert kiul a tekintetukre a lelki beke, az Egbol kapott szeretet es remenyseg. Nem akarsz Te is ilyen belso beket es boldogsagot magadnak? Meg ha olyan nehez is ezt az utat valasztani a szeleseb ut helyett? Mert irtad, hogy a kornyezeted miatt is nehez megvaltozni. Igen, baromi nehez. De barmit mondanak/gondolnak is Rolad es mar kezded elhinni, hogy igazuk van, gondolj arra, hogy Neked van egy kicsi titkocskad, amit ok nem tudhatnak meg es nem foghatnak fel soha. Legy erre nagyon buszke es legyen ez, amivel el tudod felejteni a vilag szavat es mindent, ami ketsegeket ebreszt a hitedben.
Ne haragudj, most sincs sok idom sajna, de igyekszem idot keriteni, hogy vissza tudjak nezni ide. :)
Az egyik kedves hozzaszolo felajanlotta a szemelyes levelezest. Akar en is csatlakozhatok a "klubhoz", ha tudok segiteni. Bar nem tartom magamat meg se a hitemben, se elettapasztalatomban eleg erettnek ahhoz, hogy valakinek, foleg nalam felnottebb embernek ilyen mely dolgokban tanacsokat adjak :) Ez az egesz nekem is uj, mert mindekozben en is formalodok. De majd meglatjuk mi sul ki belole...
A tobbieknek viszont: hajra, irogassatok, nalam sokkal kiforrottab gondolataitok vannak! :P
ui. Csak 1 tipp. Hogy ne vesszem el egy veletlen kattintasra minden, amit addig irtal, nyiss egy jegyzettombot es ird meg abban a hozzaszolasodat. Aztan masold ide.
Köszönöm a felvilágosítást, örülök neki h nem csak 1 jószándékú ember talált rá a kérdésemre és akar nekem segíteni.
Arra lennék kiváncsi hogy neked (de más is válaszolhat erre)mi volt az a pont v dolog az életedben amikor eldöntötted h Istennek adod az életed? Arra lennék igazából kiváncsi h mi a hitbeli megyőződésed kulcsa (ha van ijen)?
Valamejikőtök írta h nem tudja fiú vagyok e v lány, most jutott eszembe h ezt még nem tisztáztam. Fiú vagyok.
válasza:Szia!
Szerintem csak ketten írtunk neked, leszámítva az egymondatos hozzászólásokat. Én, írtam a két hosszút és egy 21 éves egyetemista a másikat.
Még igyekszem írni, és a feltett kérdésekre is reagálni, ami azért komoly dolog, és el kell gondolkodni rajtuk.
Éva
Szia Éva!
Örülök h újra idelátogattál s hogy figyelemmel kíséred a fejleményeket.
Írtad h sokmindent szeretnél nekem még írni mert erről a témáról rengeteg gondolatod van, és csak bíztatni szeretnélek mert kiváncsivá tettél. Nagyon érdekel a hozzád hasonló emberek gondolkodása, és minden a témával kapcsolatos dolgot ami az eszedbe jut örömmel fogadok.
Esetleg adhatnál példákat az életedből h te hogyan oldottad meg a problémáidat, s magadról is írhatsz (persze ha nem veszed tolakodásnak). Esetleg kérdezhetsz te is ha valamire kiváncsi vagy.
Tibi.
válasza:Szia Tibi!
Rengeteg sok mindenről tudnék írni, nem is tudom hol és hogy kezdjem, nem tudom ma este tudok-e használható élményeket, történéseket írni. Sokszor nehéz hinni, ezt elismerem. Valami megmagyarázhatatlan érzés, valami bizonyosság van bennem, hogy Isten létezik. Nekem számtalanszor segített, nagyon elkeseredett és kilátástalan helyzetekben is. Néhány példát is írhatok ezekről. Régebben sokat stoppoltam, mert úgy tudtam spórolni, megjegyzem most már nem stoppolnék, mert nagyon veszélyesnek tartom, de akkor amikor már este késő volt, amikor már csak az ima segíthetett, akkor elmondtam egy fohászt Istennek és nem hiszed el, de minden egyes esetben küldött egy jó szándékú embert, sokszor vallásosak is voltak, nagyon sok élményem van ebből az időből. Volt egy olyan stoppolásom, amikor gyalogoltam egy nagy pusztában, mindenhol havas, latyak, sár, egy autó sehol, messze az otthon, jön az este és szerintem nagyon ritkán jártak azon az útvonalon autók és amikor sírva kértem Istent, hogy segítsen, jött a segítség, de nem akármilyen, hanem olyan, amilyet még el sem tudtam képzelni, hazáig vittek és normális emberek voltak nem szatírok. Amikor fiatalabb koromban elindultam valahová, mondjuk gyalogos zarándoklatra, és nagyon messze voltam a céltól, akkor olyan jószándékú emberek vettek fel, hogy nem mertem elhinni, pityeregtem magamban, hogy jó az Isten, és engem sokszor burokba tartott, hogy ne essen bántódásom. Amikor közösségből jártam haza este későn, egyedül szomszédős faluban, minden alkalommal hazajutottam, nem fizettem és rendes emberek vettek fel, hihetetlen szinte mindez, és ez a múlt.
Csoda az egész életem, és közben meg állandóan szomorkodom, pedig nem kellene, mert már az a tény, hogy Isten engem alkalmasnak tartott, hogy élhessek, hogy ezen a földön lehet bármi szerepem, ha a legkisebb is, már az hálával kellene hogy eltöltsön, de ennél persze többet is kell tennünk. Mostanában én sem találom a helyem, mert új vidéken élek, nem otthon a csodaszép hazámban, új helyen, új emberekkel, férjnél. Nem vagyok sokszor boldog, pedig annyit imádkoztam Istenhez, hogy a legmegfelelőbb társat küldje nekem 28 évesen, idén 29 leszek, és küldött is nekem egy vallásos embert. Bár az együtt élés nem csodaszép, nem találom a helyem, sajnos munkám sincs, és még beteg is vagyok olykor. Szóval én csak hálás tudok lenni Istennek, hogy sok-sok jót tett az életemben. Annyira érzem, hogy nagyon közel van, mindig érzem, de nem mindig tudok őszintén imádkozni, bár mindig imádkozok. Megtérni minden nap lehet, sőt kell is, mert az életünkben arra kell törekedjünk, hogy mind közelebb kerüljünk Istenhez és halálunk óráján ne kelljen szégyenkeznünk a sok elkövetett bűneinkért. Viszont nem szabad halogatni a megtérést, nem szabad azt mondanunk magunknak, majd holnap, amjd máskor, majd valamikor. Ma kell igent mondanunk, mert nem tudjuk sem az órát sem a napot, hogy mikor ér véget a földi élet számunkra.
Szeretnék neked egy honlapot küldeni, ott is egy műsornak a linkjét, és ajánlom mindenkinek aki idáig eljut, hogy ezt elolvassa, nagyon komoly dolgokról lesz benne szó és csak azok nézzék meg akik komolyan gondolkodnak Istenről. Bejön az echotv honlapja és azon a linken van egy műsor, egy fiatalember beszél a halál utáni élményeiről, várd ki és nézd meg kérlek, megéri.
Nem tűnök el, ígérem.
Éva
válasza:Kedves Kérdező!
Nagyon szívesen megbeszélem ezt a kérdést veled emailben.
Amiket leírtál, az szinte szóról szóra ugyanaz, mint amilyen én voltam kb húsz évesen. Én megtaláltam életem célját és értelmét. Megértettem, hogy Isten mennyire szeret, s nem véletlen, hogy élek.
Többet emailben, ha érdekel.
Szeretettel
Szia Éva!
Érdekes a viszonyod Istennel, hogy te mijen formában gondolkodsz a vele való kapcsolatodról.Örülök h te úgy érzed Ő segít amikor bajban vagy, s legyen igazad!
Azonban ami példákat leírtál magadról puszta szerencsének is fel tudom fogni. Mert az is lehet. (szerintem)
Nem értem azt a mondatodat hogy: már az a tény, hogy Isten engem alkalmasnak tartott, hogy élhessek, hogy ezen a földön lehet bármi szerepem, már hálával kellene h eltöltsön.
Én erről a mondatról arra következtetek, hogy te úgy képzeled el a világrajöttödet, h te már létezésedet megelőzően egy bűnös léleknek tartottad magad, aki csak az Isten jószándékú kegyelméből születhetett meg.
Úgyérzem nagyon alárendelten képzeled a vele való viszonyodat.(lehet ezt teljesen tévesen gondolom)!
Mintha kicsit a félelmed lenne az alapja a hitednek, hogy majd tudj számot adni a "végső elszámolásnál".
Én ugyanis úgy fogom fel (a hitről tanultak alapján), hogy az Istené minden a világon, mindenki (te is) az ő műve, és minden más. Tehát hogy a fenébe ne tartott volna alkalmasnak az életre, hiszen Ő talált ki téged ijennek.Pont ez a dilemám, h ha minden Istené, akkor az a sok rossz is ami a világban van az ő művénak a része.
Én nem kértem az életet s azt sem h ijen legyek mint amijennek megszülettem. A képességeimet is tőle kaptam, azt is h mennyire tudom felfogni és megérteni őt, s néha úgy érzem nem adott ehez meg mindent (legalább is nehéz helyzeben érzem magam).S ezért nem értem h miért nem segít ha tényleg van, mert én őt nagyon szeretném!
Nekem nem elég a félelem ahoz h higgyek.
Azért viselkedjek egy norma szerin h esetleg a végén nehogy pórul járjak, s közben attól rettegjek h az adott napon tetszett e vajon Istennek amiket cselekedetem v nem?
Mert ha így kell gondolni Istenre, akkor nekem nem kell! Úgy is fel tudom néha fogni h Ő rángatott bele a művébe és most tőlem várja a megoldást?! Hogyan?
Én abban az igazságos Istenben szeretnék hinni amejik nem csak elvár, hanem választ is tud adni a világban történt szörnyűséges eseményekről. Hogy össze tudjam rakni a képet h miert kellett a sok szenvedés (és kell a mai napig is) h valami magyarázatot találjak rá h megérte és van értelme az egésznek.
Remélem nem szomorítalak el, csak őszinteén szerettem volna leírni h mik kavarognak a fejemben!
Most nem jut más az eszembe.
Remélem azért még látsz bennem reményt!
Szia!
válasza:Szia!
Nem úgy vannak a dolgok, ahogy látod. Nem a félelem miatt hiszek, Isten érezhető szeretete és a rengeteg meghallgatott ima, és sok-sok dolog miatt, amit most nem írok le. Gondolkozz el azon, hogy aki állandóan beleköt mindenben, a másik hitének valódiságában az először imádkozzon Istenhez, hogy kapja meg a hit kegyelmét Tőle. A hit misztérium és nem lehet mindent megmagyarázni, pont ettől nem megfogható és nem egy szabályszerűséggel továbbadható. Lehet beszélni arról kinek mit jelent, hogy érintette őt meg Isten, de egy negatív hozzáállással nem fogod ezt megérteni.Ha még van kérdésed, akkor légy szíves e-mail címre válaszolj.
Éva
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!