Mit kezdjen magával valaki, akiről fokozatosan kiderül, hogy nemhogy nem okos, de egyenesen hülye?

"...színvonaltalan oldalakon való kérdések feltevése helyett, ami mellesleg nem dúskál szakmailag hozzáértőkben, szemben az önjelölt mindent tudó tanácsadókkal szemben..."

A válasz megírásának időpontja: 10-03 13:45

Egy: " Te akkor miért írogatsz ide, ha színvonaltalanok vagyunk..?- ennyi a felesleges időd? - avagy; " majd Te megmutatod, hogy mitől döglik a légy...! " Kettő: Kikérem magamnak és a kollégáim nevében is, az önjelölt, stb. címkéket! Ha majd 5 évet lenyomsz a felsőoktatásban, megkapod a diplomádat, "(-..idat"), akkor beszélhetsz ilyen rosszindulatúan, hogy , jaj, nekem ez nem megy, biztos a többiek sem értik a dolgukat!

Szia!

Én szinte soha életemben nem tanultam. Most 27 vagyok, és állandóan mondogatom magamnak, hogy mennyire elcsesztem. Rájöttem, hogy egész életemben kerültem azt, hogy gondolkodnom kelljen, és ezért nagyon nehezen megy. Pedig a képességeim, logikám, iq szintem átlagon felüli. Szerintem a tanulást megtanulni iszonyat nehéz, hosszú évek munkája. És bár úgy gondolom, hogy a suli semmire sem jó a közösségi élet, a logika, és a tanulási képesség elsajátításán kívül most már elismerem, hogy alábecsültem ezeket a dolgokat. Ezeket már nagyon fontosnak tartom, így utólag :(

Tehát hülye nem vagy, ez tényleg látszik abból, ahogy írsz. Szerintem csak elkenődött vagy, és hiányzik a valódi motiváció belőled. Remélem a motiváció részén segítettem.

Nekem még a mai napig sincs elég :D

Csak nem bírok magammal... -Örülök, hogy ezek, a mai égető problémák előjönnek, és kell ez a hely, ahol a fiatalok elmondhatják, hogy mi bántja Őket. Én is nyakig benne vagyok a dologban. Egy gyermekem az idén érettségizett, a másik a mostani tanévben fog... (elit iskola mindkettő). Az oktatási rendszerünk is éppolyan ellentmondásos,mint az életünk. Nagyon színvonalas, és válságos is ugyanakkor. Azért fontos a hivatásom, a mentálhigiéné, hogy mindenhol hirdessem: szükség van rá, mert segít. Bizonyítottan, az életünket segíti.

Egy rövid, de tanulságos történetet engedjetek meg: Egy színész fiatalemberrel voltam egy társaságban, és azt mondta, hogy Ő nem a Színművészeti Egyetemen végzett, hanem Színi Tanodában. Az egyetemen nem más, mint személyiségfejlesztés folyik. -(mondta Ő-.) Természetesen sok kiválóság van, akinek végeztek felsőoktatást. De, az a "személyiség fejlesztés", bizonyára jól át lett gondolva a Színművészetin. Szükség van rá, és máshol is.

(Bocsánat, véletlenül nyomtam meg az entert. Így még hibás a mondandóm.)

Természetesen sok kiválóság van, akik nem végeztek felsőoktatást. De, az a "személyiség fejlesztés", bizonyára jól át lett gondolva a Színművészetin. Szükség van rá az élet bármely területén, azt gondolom.

Szia,

Én is hasonló problémákkal küzdöttem, de 18 éves koromra szerencsére megjött az eszem. Vagy inkább csak szereztem egy "jobb ismerőst", akivel elmentem suli után sörözni egyet, és jókat röhögni. Semmi komoly baráti kapcsolat, szimplán csak vettünk pár doboz sört, és leülünk a parkba, iszogattunk és röhögtünk valami hülyeségen, ami éppen eszünkbe jutott. Lehet hogy ez, lehet hogy az érettség "gyógyított ki ebből" és segített abban, hogy elfogadjam magam olyannak, mint amilyen vagyok.

Folyton az járt a fejemben, hogy nem tudtam magam sehova sem elhelyezni. Úgy tűnt, mintha sokan okosabban lennének mint én, holott én is értettem a tananyagot, csak éppen nem tudtam megfogalmazni úgy, ahogy elvárták, vagy csak számonkérés közben blokkoltam le agyilag, talán tudat alatt féltem megszólalni; elég furcsa volt.

Mindenesetre amit tanácsolnék: szerezz valakit, akivel elmehetsz ide-oda, nevess sokat, mert az jót tesz.

Ja, és ne hidd azt, hogy 2-3 év semmittevés után majd hipp-hopp te leszel a legjobbak egyike.

Hosszú időbe telik, míg könnyen benyalsz több oldalt. Ha játszol esetleg PC-s játékokkal / filmezel, etc., akkor próbáld meg azt, hogy először a játék, aztán a tanulás, de tanulás után már semmi olyat ne csinálj, ami nagyobb élményt okozhat, mert gyakorlatilag "kilöki" magából az agy azt, amit a monoton tanulás során magadba szívtál.

nem tudom, mit mondhatnék még, mindent elmondtak előttem szinte :)

a kérdés, ami még lehet, h nem hangzott el, hogy mik a későbbi terveid? mit szeretnél csinálni?

ami biztos, hogy ha nagyon görcsölsz valamin, nagy eséllyel kudarcba fullad.

az érettségi (tapasztalataim szerint) könnyebb és sokkal inkább a problémamegoldóképességre épül, mint ahogy a tanárok előszeretettel láttatják, így lettem végig hármas, negyedikben kettes matekból majd jeles érettségin :) nem mondom azt se, ennek ellenére, hogy nem vagyok izgulós, mert az vagyok, de a középsulit olyan hidegvérrel csináltam végig, hogy az ritka. Nem volt motivációm, nem akartam egyetemre menni, jól éreztem magam, mert jó volt viccelődni, jó rendezvények voltak a suliban, stb.

aztán végülis jelentkeztem egy fsz képzésre, amit még nagyobb nemtörődömséggel elvégeztem valahogy (itt már azért kellett a puska, nem ment iqból a kettes) és most itt vagyok még mindig igazi motiváció nélkül, csak azt tudom, hogy kellene valamit tennem, de a 'csakhogycsináljakvalamit' dolgokból többet nem kérek. Elpocsékoltam két évet a felsőoktatásban és még mindig nem igazán tudom, hogy volt-e értelme. Tul.képpen nem tudom, mi lehetett volna, ha máshogy állok hozzá anno, ezen már túlléptem, most játszom a gondolattal, hogy esetleg továbbtanulok, mert erre lenne lehetőségem. Viszont arra nincs, hogy az elpocsékolt időt visszahozzam, és bosszantó az érzés, hogy műveletlen vagyok, mert annak érzem magam, például alapvető dolgokat nem tudok természettudományos tárgyakból, mert lusta voltam megtanulni. Akkor nem érdekelt, most minden apró részletét is megtanulnám.

Hát legalább intőpéldának ideális vagyok.

És ne feledkezzünk meg róla, hogy élni is kell (tudni), sőt csak azt kell!

lsd. Rejtő Jenő főhősei :)

Az ész nem minden, szorgalom is kell, akár eszes vagy, akár nem.

Azt mondod, tanulsz és rosszat írsz mégis...erre magyarázat lehet, hogy magolsz és nem gondolkodva tanulsz. Ne kínszenvedésként fogd fel a tanulást, hanem próbáld meg élvezni, pl. tanulj együtt másokkal vagy hallgass zenét közben.

Egyébként erre magyarázat lehet az is, hogy korábban nem tanultál.