Depressziós vagy csak elhagyta magát?

Más gond is van, de ennyiből nem lehet kitalálni, mi az. Lehet kezdődő depresszió, életuntság. Lehet lelki zavar: sok ember nem tud beletörődni, hogy már nem 18 éves, és vége a gondtalan bulizásoknak, és nincs más hátra, mint beletörni a monoton munkába, és rutinokba. Az élet egyformává válik, nincs több újdonság. Lehet egzisztenciális szorongás a munka- és pénzkereseti nehézségekkel összefüggésben. És sok egyéb is.

Jó hír, hogy legtöbb ember önerőből kijön ebből az állapotból. Ha mégsem, akkor új örömök, változatosabb élet, kreatívabb mindennapok segítenének. Például egy új szerelem... Persze, ha férjnél van, akkor ez nem igazán jó ötlet. Gyógyszert szedni csak a legvégső esetben: a függőség garantált.

utolsónak: én is szedtem régen gyógyszert és nem lettem függő, szóval annyira nem garantált...

igaz, nekem nem is nagyon használt. a terápia jobb.

de szerintem is a munka megoldaná neki.

És hol a gyerek apja? Mert ha egyedül neveli, akkor már szinte érthető, hogy nehezen tudja magukat eltartani egy döcögő vállalkozásból. Lehet, hogy korábban jól ment, jól élt, sikeres volt a munkájában, de a gyerek mindent megváltoztatott - ha nem is tudatosan, de kivetítheti ezt a gyerekre akár. De igazából a pénzhiány az, ami megkeseríti ennyire - s teljesen megértem. Nincs egyedül ezzel - felőrli az embert, ha szüksége lenne több dologra, plusz a gyerekének is mindent meg akarna adni, de állandóan latolgatnia kell, hogy ebben a hónapban erre jut, a kevésbé sürgőset meg majd a következő hónapban...

Igen, ilyenkor fontos, hogy legyen baráti támasza az embernek. Például azért, hogy szóljon finoman, hogy szedje össze magát. Lehet, hogy egyszerűen nem találja a módját, hogy hogyan csinálja másképp. Csak egy példa: pl. eljárt fitness terembe havi 10-15 ezerért, ám most nem jut rá - ahelyett, hogy futna a parkban ingyen, elkeseredik azon, hogy bezzeg régen futott arra, hogy adjon magára - önsajnálattal kezdődik az egész. Aztán szép lassan megtalálja az ember a megoldásokat.

És van még valami: sok nő alig várja, hogy gyereket szülhessen, s csak aztán döbben rá, hogy a gyerek 24 órás állandó figyelmet és ráhangolódást követel egy életen át.