Kamaszkori drámázás, vagy komoly probléma?

Utolsó...mondhatom nagyon emberséges vagy.

Kérdező! Ha gondolod írhatsz nekem privátot, mert hasonló helyzetben vagyok. Lehet, tudok segíteni.

Szia:)

mikor bekerültem a középiskolába, kábé másfél évig nekem is hasonló problémáim voltak.. barátokat úgy-ahogy tudtam szerezni, de egyáltalán semmi önbizalmam sem volt, a "barátságok" meg felszínesek voltak... nekem idővel elmúlt, nagyon sokat írtam naplót.. meeeg próbáltam változtatni a külsőmön (mondjuk elég durva komplexusaim voltak, pedig nem volt annyira rossz a helyzet), és egyszer azt éreztem, mikor tükörbe néztem, hogy elégedett vagyok magammal, meg hogy a barátaim már tényleg barátok. de nagyon nagyon sokat gondolkoztam, hogy legalább egyszer elmehetnék a sulipszichológushoz, szerintem abból baj nem lehet. sok sikert, hidd el, kilábalsz belőle, csak kitartás kell, és beszélni valakivel, vagy legalább kiírni magadból, ami bánt, minden egyes nap. nekem segített, remélem legalább erőt tudsz meríteni abból, hogy másnak már sikerült:)

0 pontosnak üzenem, hogy az anonimitásban könnyű g|cizni, de hogy nem mondanád a szemébe ennek a lánynak amit itt az imént előadtál, az száz.

Neked meg azt mondom, hogy tarts ki, az élet folyton változik. Jönnek új lehetőségek, új barátok, s te magad is csiszolódsz napról napra.

Figyelj, szerintem mindenkivel előfordult, hogy akit a barátjának hitt, mégsem az... velem is csomószor előfordult már sajnos. :( Én nekem az segített, hogy nyitottabb voltam, sokat hülyéskedtem, bátran odamentem a többiekhez, dumálgattam, programokat szerveztem sulin kívül az osztálytársaimmal, egyre több időt töltöttünk együtt és már nem tudtuk egymás társasága nélkül meglenni suliban:) Igaz, hogy pár csalódás így is volt, de ez benne van a pakliban... Jobb, ha megtudod, ki az, akire ne számíts, akiben ne bízz. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz;) Olyanok meg lesznek majd, akik tűzön-vízen keresztül is kitartanak majd melletted, csak ne félj nyitni mások felé.

Ha az osztálytársaiddal a kapcsolatot reménytelennek is látod, nem muszáj csak velük barátkoznod, nagy a suli, sőt, maga az egész világ:) Meg ha több ismerősöd van, az később neked lesz jobb ;) Keress ismerősöket, foglald le magad valami értelmessel, hogy az ilyen gondolatok elkerüljenek:) Később már nem fognak ilyen érzések gyötörni:)

Ez jó ötlet. Nekem cicám van és valóban nyugtató hatása van a dorombolásának, nagyon hálás teremtés.

Amúgy meg fogd fel úgy, hogy ez egy ilyen nehéz periódus az életedben. Mindenkinek van ilyen, ha nem is látszik nyilvánvalóan pl. a társaidon, de sokan szoronganak ezért-azért.

Ha nem ott a suliban, de később biztosan találsz igazi barátokat. Túl fiatal vagy ahhoz, hogy feladd és halálon gondolkodjál. A sulis korosztálynál azt figyeltem meg, hogy a nagyszájú, feltűnési mániások hiába társasági csillagos ötösök, ha komolyabb, lelkizősebb témára kerül a sor, lefagynak, mert csak a jópofizást és a felületes barátságok fenntartását tartják lényegesnek. Sokkal szürkébbek az ilyen emberek, mint Te akinek az igazi minőségi kapcsolatok az értékesek, éretteb a gondolkodásod sokuknál. Nem vagy szürke kisegér, csak épp nyuszika vagy, de ebből ki lehet nőni, sőt ki is fogsz, csak idő kérdése. Tapasztalatból beszélek. Fel a fejjel :)

26/L