Zéró egyéniség? (a továbbiak lent)

Egy társaságban a jókedv érdekében közvetlen vagyok, nevetgélek, de belül azt érzem, hogy emiatt átlagos leszek. A társaságba való beilleszkedés és az új helyzetek és viszonyok felmérése és megszokása után nem tudok felmutatni semmit az azelőtti énemből, mintha mindent elölről kellene kezdenem.

pl: csak azért végighallgatok valakit és helyeselek, mert ő idősebb nálam, pedig ez ellentétben áll azokkal a dolgokkal, amit az életkorról és az ehhez párosuló tudásról gondolok.

Amikor erőt veszek magamon, hogy megmutatom az "igazi" énem, akkor az lesz az eredménye, hogy nem szólok senkihez és elvonulok.