Zéró egyéniség? (a továbbiak lent)

Mert két véglet van, vagy te kezdesz el fölkapaszkodni az ő hátán aztán ő ráz le téged, vagy fordítva..

Vagy ha valami netalán mégis nomrálisan kezdene el működni, akkor az egyik majd úgyis többet akar előbb utóbb.

Előző, azt a mindenit! Egy kriptográfust is mellékelhettél volna.

Az biztos, hogy mindenki egy egyéniség. Átlag ember pedig nem létezik, az csak statisztika.

Vagy az van, hogy nagy benned a megfelelési kényszer, vagy túlságosan egyéniség akarsz lenni, és rájátszol néha. Nem kell ezt túlbonyolítani.

Hát én inkább töltöm az időm sok "átlagos" ember között, akik veszik a fáradságot, hogy közvetlenek legyenek és jókedvet teremtsenek, mint sok óriási egyéniség között, aminek az a vége, hogy senki nem áll szóba a másikkal, hanem mindenki elvonul.

Ha a társaságban közvetlen vagy, nevetgélsz, gondolom az is te vagy. Miért ne lenne ettől egyéniséged?

Egyébként nem értem, milyen társaságra gondolsz. Ha új emberek között vagy, valahol természetes, hogy nem fogsz vadidegenek között pofákat vágni, mert neked már meg van a véleményed pl. az idősekről, így hallgassa végig a halál az öregapót. Ha meg ismerősök, akkor nyilván képmutatás, nagyon helyeselni, nevetgélni, ha van okod utálni az illetőt. Szóval, milyen helyzetben érzed, hogy "föl kell adnod az egyéniséged"?

Szerintem evvel az emberek 99%-a így van.. Tényleg elgondolkodtató a példád, de szerintem, mikor az ember amellett dönt, hogy nem sorakoztatja tovább az érveit, abban benne van az az érzés is, hogy talán a másik annyira nem kíváncsi rá, és ez valójában csak valamiféle „kirakatpárbeszéd”. (Ha meg jó barátaid körében vagy, akkor meg benne van a pakliban, ha valakivel nagyon elmélyedsz egy eszmefuttatásban, akkor a többiek kimaradnak a társalgásból.) Viszont én úgy gondolom, amíg számodra fontos személyekkel tudsz normális, mély beszélgetéseket folytatni, addig kit érdekel, hogy mindenkinek nem tudsz bemutatkozni teljes valódban?

Amit evvel a viselkedéssel mutatsz, csupán annyi, hogy alkalmazkodsz, tekintettel vagy a többi emberre, mikor nagyobb társaság van. Ebben semmi rossz nincs. Most elgondolkodtam ki az az 1%-, aki minden körülmények között „nagy egyéniség marad”, és egy olyan ismerősöm jutott eszembe, aki mindig másnak a szavába vágott, nem lehetett lelőni, hihetetlen öntörvényű volt. Hát mit nem mondjak, nem sokan keresték a társaságát.

„Igen én vagyok, pont ez aggaszt, én vagyok, egy hétköznapi általános ember, semmivel nem tűnök ki és ez zavar.”

Szíved szerint mivel szeretnél kitűnni?