Létezik ilyen betegség?

Van olyan betegség, hogy valaki magában beszél? Néztem a hasonló témákat, de mindben arról volt szó, hogy valaki magában gondolkodik, megbeszéli magával a napi teendőket, max panaszkodik, meg ilyesmi. De itt egészen másról van szó, mert ez a félhangos beszéd vagy suttogás kényszeres, és szinte csak szitkokat tartalmaz, főleg rendes, jólelkű emberek, köztük gyerekek(!) átkozását, meg gúnyos hangon való utánzását, akik egyáltalán nem érdemelnék meg, és ezek nem idegenek, hanem főként családtagok, tehát szeméyes az ügy, gondoltam irigységre is, na de ennyire?? Szerintem a magában beszélés csak egy tünet, nem betegség, a lényeg az, amit és ahogyan mond az ember, mert lehet, hogy sokan gondolnak hasonlókat, csak nem mondják ki, az se jobb. Eddig mindig le lett tudva a dolog azzal, hogy nem tehet róla, jó ember ő, csak beteg. De most már kezdek kételkedni ebben. Megbeszélni nem lehet, mert ez tabu téma. És egyáltalán nem értem az okát ennek a gyűlölködésnek. Lehet, hogy nem kéne vele foglalkoznom, mert úgyse tudok mit tenni ellene, de nagyon bánt és igazságtalanságnak érzem, mégha nem is tudnak róla az érintettek, tehát végülis nekik nem árt ezzel, de akkor is... és talán ha sikerülne a forrását megtalálnom, akkor könnyebben menne az elfogadás. Találkozott már valaki hasonlóval?