Miért vagyok még lassan 20 évesen is nemi identitás zavaros?

Ím' az élettörténetem röviden :D

Még óvodás koromban a kinézetem miatt (duci, csúnyácska) úgy kezeltek mint egy fiút (a gyerekek és azok a felnőttek is, akiket anyámék nem világosítottak fel) később,12-13 évesen amikor egy kicsit megváltoztam, akkor rájöttek hogy nő vagyok és már én is kezdtem magamban megállapítani, hogy minden rendben, mígnem a neten el nem kezdtem chatelni egy gyönyürű lánnyal. Mióta láttam a fényképét, azóta nem tudom hova tenni magam... Teljesen elbűvölt, tettem neki a szépet mint egy naiv kamasz kissrác, és rondábbnak éreztem magam, mint valaha. Ennek köszönhetően, "rajtam már úgyse lehet segíteni alapon" külsőleg ismét elhanyagoltam magam, ennek ismét kiközösítés lett az eredménye. Ha véletlenül tetszett is egy fiú, egyrészt tudtam, hogy semmi esélyem, másrészt azt éreztem, hogy nincs jogom ellenkező nemű iránt szexuális vágyat érezni.

Időközben megszakítottam a kapcsolatot a lánnyal, és sikerült "kipofoznom" magam külsőleg, így a környezetem is elfogad, de úgy éreztem, hogy hetero kapcsolatra nincs esélyem. A napokban kezdtem el elmélkedni, hogy tévedek, mert többször is lett volna rá lehetőségem, de (nem szándékosan) elmartam magam mellől minden fiút, aki akart tőlem valamit...

Ami a legrosszabb, és ami miatt filozofálgatásra adtam a fejem, hogy úgy kb. már bő fél éve semmilyen szexuális izgalmat nem érzek se a férfiak, se a nők iránt, olyan mintha aszexuális lennék, pedig régebben ilyen gondom nem volt...:S

Létezik, hogy valaki ilyen korban teljesen elhidegüljön a nemiségtől?

Régebben jártam pszichológusokhoz, de ilyesmiről soha sem mertem nekik beszélni...

L/19