Apám nem rég elhunyt és nagyon rosszul érzem magam 2 napja nem eszek sokat sírok mit tegyek?

Sajnálom, részvétem: (

Szerintem segítene neked, ha beszélgetnél valakivel erről, sokat, valakivel, akiben megbízol, aki előtt nem szégyelled elsírni se magadat.. sokat segít az az ilyen dolgok feldolgozásának elején, ha valakivel beszélgetsz róla.

Ezen túl is biztos fájni fog még sokáig, sajnos ezen az idő tud segíteni a legtöbbet. Tudom, hogy közhelyes, de.. a gyászt ez tudja gyógyítani a legjobban. Teljesen normális hogy ennyire fáj ez neked. De szerintem sokat jelentene ha valakivel tudnál róla beszélni és ki tudnád sírni magadat, attól talán kicsit megnyugodnál.

Sajnos csak az idő.

Várni kell még begyógyulnak a sebek és könnyebb lesz .

Addig is próbáld elfoglalni magad menj el a barátokkal,kösd le magad.

hidd el elöbb-utobb túl leszel rajta és könnyebb lesz.

Kedves kérdező!

Először is szívből együttérzek veled!

De ha most nem eszel, nem iszol, azzal már nem fogsz tudni változtatni semmin! Muszáj mostmár enned pár falatot, arról nem is beszélve, hogy milyen fontos lenne, a folyadékbevitel is. Az elkövetkező nehéz időszakban szükséged lesz az erődre.

Gyász idején segít, ha alaposan kisírod magad. Nem kell szégyenkezned senki előtt, add ki magadból a fájdalmadat!

Akár kiabálhatsz is, most biztos megértenék a szomszédok is, min mész keresztül.

Beszélgess sokat másokkal! Meséld el milyen volt édesapád, milyen fájdalom az elvesztése. Most biztos szívesen meghallgatnak az ismerősök, rokonok, barátok, szomszédok.

Vegyétek elő édesanyáddal, közeli rokonokkal a régi fotókat, és emlékezzetek közösen. Idézzétek fel a kedves-vicces régi emlékeket, amikor még minden rendben volt.

Írhatsz egy levelet is édesapádnak, amiben minden érzésedet kiírhatod magadból. Aztán ezt a levelet vagy eláshatod a sír földjébe, vagy ünnepélyesen elégetve juttatod el a túlvilágra neki.

Ilyenkor az imádkozás, gyertyagyújtás is jelenthet egy kis megnyugvást.

A lényeg, hogy ne fojtsd el az érzelmeidet, és nem kell szégyellned a könnyeket sem.

Most pedig küldök neked - így ismeretlenül - egy együttérző ölelést!

Őszinte részvétem!!!!

Nagyon nehéz időszak van a hátad mögött - nem tudom mikor ment el apukád - és lesz még előtted.

Van-e olyan a környezetedben, akivel őszintén tudsz beszélgetni, vagy csak együttérzően nagyokat hallgatni, mert hallgatni is tudni kell.

Most bármikor gondolsz rá csak a maró fájdalmat érzed, jól gondolom?

Nem tudom, hogy van-e olyan idősebb rokonod (nem anyukád, aki roppant fontos ugyan, de gondolom ő is gyászol), aki tud/tudna segíteni, van-e olyan, aki kivüálló, akár barát, akárki más.

Most semmi sem szép, semmi sem napos, csak fájdalmas.

Ki tudod adni a fájdalmad, sírhatsz, dühönghetsz, csapkodhatsz, vagy csak ülhetsz egyedül? Ezek is nagyon fontosak.