Kutyus gázolás, avagy valaha kiheverem ezt?

A félreértés elkerülése végett, nem én ütöttem el, hanem a segítő voltam én.. Röviden, azt történt hogy 3napja, esti órákban bringázgattam, egyszer csak arra lettem figyelmes hogy a mellettem lévő főúton, egy szürke Toyota terepjáró irányából valami eszméletlen nagy csattanás hallatszik, oldalra nézek, és látom hogy a csattanás után egy kutya kerül ki a kocsi alól, a lökhárító darabokban szanaszét repült, egy Bullmasztiff kutyust (felnőtt) ütött el. Sokkot kaptam, lezsibbadtam a fejemtől a lábamig, lefékeztem, neki "dobtam" a fának a biciklit (még a kesztyűt sem vettem le), és rohantam oda, a sofőr arrébb állt a kocsival, és eszébe sem volt visszatolatni vagy kiszállni, csak ott állt. A gázolás utáni pillanatban a kutyus hason feküdt, szája nagyra volt nyitva mint ha ordítani akart volna (semmi hangot nem adott), lógott a nyelve, és hátra volt nyújtva mind két lába, megpróbált volna felállni, de hirtelen elhagyta magát és összeesett, ekkor már mellette voltam és remegő lábakkal, tomboló adrenalinnal, zsibbadt kezekkel csak annyit tehettem hogy simogattam és beszéltem hozzá, de sajnos ha így nézzük, a kezeim között meghalt. A gazdái nem voltak észen, még fél percig haldoklott miután odarohantak, segítettem levinni az útról, és ott voltam elég sokáig vele vagy velük. A sofőr nagy nehezen visszatolatott, és első dolga kiszállás után az volt hogy megnézze a lökhárítóját, irkáltak valamit a kocsinál (gondolom a kocsi biztosítás), aztán megkérdeztem hogy tehetek -e még valamit esetleg, kezet fogott a kutyus gazdája, és megköszönte a segítséget...

A mai napig előttem van ez az egész, és ha már elkezdem írni már az egekben van a vérnyomásom és egybe van a gyomrom. Eszméletlen látvány volt, és pláne segíteni és úgy hogy akkor hal meg amikor mellette vagyok, és ráadásul a szemei nyitva voltak, és látszott hogy Ő még élni akart volna...