Hogyan változhatnék meg, kell-e egyáltalán változnom?

Ne agyalj ezen!

Én is csendes típus vagyok, 25 éves koromra, hogy magamat tartom el, rákényszerülök bizonyos helyzetekre, ahol beszélni kell, lassan kezd oldódni a dolog. Szerintem te is "kinövöd".

Amúgy én is pont így voltam, mint te, hogy minden nap elején megfogadtam, hogy más leszek, de persze sose jött össze.

A barátod gondolom elfogad olyannak, amilyen vagy és ez a legfontosabb. Az anyja meg kissé bunkó, de hát ilyenek az emberek, én is voltam sok hasonló helyzetben, szerencsére nem az anyjával jársz :)

"elvagyok az emberekkel, de nem vagyok a legbeszédesebb."

Legalább nem mész az emberek idegeire. El sem tudod képzelni, ez micsoda előny. Egyébként aki csendes, arra gyakran a titkaikat is rábízzák mások. Szerintem általában kifizetődik, ha az ember nem pofázik folyton. Okosabbnak, tapintatosabbnak és empatikusabbnak is tűnik tőle. Persze nem a teljes némaságot ajánlom.

"Mostani barátom anyja megjegyezte, hogy szerinte kuka vagyok, mert csak akkor beszélek, ha kérdeznek."

Ez nem egy "tulajdonság", egyszerűen csak nem tanultál meg beszélgetni. Beszélgetni egyfajta tudomány vagy jártasság. A legegyszerűbb, ha kérdezel valamit. Valami nagyon banális dolgot akár, de beindítod a beszélgetést. Erre a másik reagál. Amit mond, ahhoz már tudsz kapcsolódni és te is mondasz valamit. És ezzel már elindult egy beszélgetés és folytatható. Persze csak a megfelelő emberrel. Senki sem "kuka" egyébként. Legfeljebb nem a megfelelő emberrel van összezárva.

"Irigylem mindig az olyan lányokat, akik pörgősek, viccesek, ezért mindenki kedveli őket."

Ki nem állom a pörgősvicces nőket, mert általában tyúkeszűek sajnos.

"Mindennap úgy indulok el, hogy akkor ma oldottabb leszek, és közlékenyebb, de sosem sikerül."

Vagy nem találtad meg a neked megfelelő társaságot, vagy mivel nem vagy nagyhangú, ezért a háttérbe szorulsz. A megoldás az, hogy olyan szituációkat kell teremtened, amikor egy-egy emberrel folytatsz párbeszédet. Így közelebb tudsz kerülni az emberekhez, és később nagyobb társaságban is oldottabb leszel.

"értéktelennek is érzem magam olykor, nem tudok kibékülni ezzel, és ezért egyre kevesebb az önbizalmam."

Azt kellene megértened, hogy nincs ilyen, hogy a mindig pofázók az értékesek, a csendesek meg az értéktelenek. Más a funkciójuk egy társaságban, mások az erősségeik és mások a gyengeségeik. Az erősségeidet kell megtalálnod, nem a gyengeségeiden panaszkodnod.