Teljesen elszigetelődtem mit tehetnék? SEGÍTSETEK

sokan vagyunk egyedül...

* * * * * * *

"Külön világot alkotok magam.

Mert mint baktériumnak csepp is tenger,

Idegen, messzi bolygó minden ember,

Kinek csak álma, vágya, gondja van.

És, jaj, nem élhet senki gondtalan!

S az erős is forog, de mint a henger,

Mely úttestet simít s dübörg, de nem mer

Fölsírni sírva: Fáj az oldalam!

S mert ez örök-Rendünknek tábla-bronzza,

Eggyét száz más kimért körökbe vonzza.

S csak néhány bús lakója sír e merszen.

Csak néhány gondolat őrül bele,

Hogy mért virít, bár marja Űr szele,

Kerengő bolygó friss humussza, lelkem."

/József Attila/ A kozmosz éneke/ szonettkoszorú

[link]

Ezzel, hogy "Egyszer az egekben vagyok, egyszer meg a béka seg*e alatt" nem vagytok egyedül. ;)

Menjetek el egy terapeutához, ez a depresszió egyik fajtája.

Van, hogy a páciens nagyon jól érzi magát, máskor pedig nagyon rosszul.

Semmi szégyellnivaló nincs ebben, nem ti tehettek róla. :)

Akár a neten is kereshetsz olyan embert, aki veled egy cipőben van, és a környékeden lakik.

Akkor máris nem vagy egyedül.

Merre laksz?

Én vidéki vagyok, de Budapesten is éltem már.

Tudom, hogy sok ember él ott veled egy cipőben.

Hoxán, vagy NCL-en vagy hasonló helyeken is kereshetsz barátokat, akikkel közös programot szerveztek.

"Mindig is magányos voltam, olyan magamnak való ,gyerekként is idősek vettek körül ..és sehol sem voltam népszerű ,kp suliban inkább lelki szemetesszák."

Aki lelki szemeteszsák, az meghallgat mindenkit (ami jó jel, mert jó kommunikációs képességek egy részének meglétére utal), de önmagáról fél beszélni, önmagát fél megmutatni, ha beszél is, csak személytelenül beszél, lehet, hogy attól fél, hogy önzőnek tűnik. Így nem tűnik érdekesnek mások számára, és csak addig érdekel másokat, amíg azok könnyíthetnek magukon a vele való beszélgetésben. A megoldás felvállalni magadat, elhinni azt, hogy te is érdekes lehetnél mások számára, ha nem titkolnád el, ki vagy.

"Körülményeim miatt nem kell dolgoznom jelenleg ,de vannak munkák amiket megpályáznék . Ezt is húzom halasztom mert úgy érzem képtelen vagyok kiegyensúlyozott teljesítményre ."

Rossz a hangulatod, esetleg még szorongsz is, így nem csoda, hogy ezt hiszed magadról. Viszont mihelyt elnyernél egy állást, jó lenne a hangulatod és egyből éreznéd, hogy képes vagy teljesíteni. Ezt nem értik néha meg azok a munkanélküliek, akik néhány hónap után lelki rokkantakká válnak és a végén már nem is keresnek munkát.

Egyébként a magány maga is kialakíthatja azt a rossz hangulatot, amiben vagy, és ronthatja a teljesítményeidet. Ezt a magányt meg kellene törni, és szinte mindegy, hogyan (a szervezetednek szüksége van rá, és kész). Felhívhatnál régi ismerősöket, vagy belekezdhetnél valamilyen hobbyba stb., ami összehozhat másokkal.

"MA bevettem egy fél xanaxot de nem érzékeltem változást talán picit jobban tudtam aludni .."

A gyógyszerezéssel nem mész sokra, mert akárhány xanaxot veszel be, attól még ismerősöd vagy barátod nem lesz, meg munkád sem.

"Segítsetek mert már 27 éves vagyok és ez a vegetálás ..ennek semmi értelme ."

A legjobb lenne elkezdeni dolgozni, akárhol. Ez némi társaságot is jelentene. Vagy ha ez nem megy, akkor is társaságba kellene járni. Akármilyen rendezvény, ahol emberek között van és esély van arra, hogy másokkal szóba tudsz elegyedni, megfelelő. Néhány mondatnyi beszélgetés is sokat számíthat, ha az a kérdés, hogy ez vagy semmi. Ha egyedül vagy, akkor nagyon gyorsan elvesztheted az időérzékedet és egyáltalán a realitásérzékedet. A hosszas magány dühössé, ingerültté, szomorúvá stb. tehet, ami megnehezíti a visszailleszkedést, ezért lenne fontos, hogy ne veszítsd el teljesen a kapcsolatodat az emberiséggel. Az is több a nullánál, hogy most itt írogatunk egymásnak, bár csak kevéssel több.

megértelek. nem kell magánytszeretőnek meg embergyűlölőnek lenni ahhoz, h ilyen szarrá váljon minden. velem is így van... és nekem is hiányoznak a barátok. nhét a nulláról kezdeni. sztem próbálj egy munkát... ott muszáj lesz csinálnod vmit. mi az, h nem vagy rákényszerítve. ha eltartanak, akkor azokhoz menj élni, aki eltart. egyedül csak megbandzsulsz ;) egyedüllét miatt van ez mind... csoda, h nem lettél anorexiás, pánikbeteg vagy szellemekkel suttogó :)

na, akárki, aki ismer, menj hozzá oda el. meg neten keress társakat! vagy munka! bármi! 8 óra altt legalább beszélsz. mégha a vásárlókkal, akkor is...

Én is így vagyok 25 évesen, barátok ,munka nélkül, egyedül

egy lakásban. Nagyon nehezen telnek így a napok, és nem tudom,hogy lehetne semmiből felépíteni új kapcsolatokat.

Nektek változott valami?