Depresszió, összeomlás?

Nem kell táborokba járni, sok féle tanfolyam indul nyáron is, lehet válogatni érdeklődési kör szerint, valami sport, tánc, rajz stb. Szerintem ilyen helyeken a legjobb barátkozni! Viszont az eléggé korlátozza a lehetőségeidet, ha egyedül nem engednek sehova. De miért? Hiszen 18 éves vagy.

Helló, hasonló problémák, csak épp 23 éves vagyok. Nincs egyetem, szóval itthon kell rohadnom egész nyáron, az unokatesóm már viccesen barlanglakónak nevez, több hete ki sem mozdultam a lakásból, csaldátagjaimon kívül senkivel sem váltottam egy szót sem. Az én városom nagyon kicsi, elmaradott, itt nincsenek sem táborok, sem tanfolyamok, és általában az emberek még a hobbijuknak sem tudnak élni, mert nincs rá lehetőség. A szüleimmel elég rossz a kapcsolatom, bár már igen idős vagyok, nagyon erősen fognak, próbálnak uralkodni rajtam, és terelgetni, mint egy kiskutyát a pórázon. De igazán nem akarják megérteni, hogy mire is vágynék, vagy mi is a problémám... A legtöbb haverom elment külföldre, új haverokat meg nem tudok megismerni, mert ebben a városban mindenki ismer mindenkit. Szóval egy ilyen szituba vagyok most, tiszta állóvíz :D, de igazából próbálom viccesen felfogni a saját nyomoromat, kivettem pár könyvet, azokat olvasgatom, emellett próbálok önfejlesztéssel ,önismerettel foglalkozni, rengeteget netezek, és hatalmasakat alszok. Végülis annyi nem rossz a szitu, bár tudom, hogy nem egy tizenéves fiatal álma, de majd egyszer elmúlik a nyár, a meleg, a csendélet, és akkor majd nálad is - nálunk is - újra beindul az élet. Lazulj el, élvezd a csendet... Pontosabban: FIGYELD A CSENDET :)